Éppen úton vagyok Oroszországba, ülök a buszon, a magyar nyelvű könyvem természetesen megint nagy csodálkozást váltott ki; az elmúlt két nap Tartuban félelmetesen gyorsan elröpült, és semmi olyan nagyon izgi nem is történt. Legalábbis olyan nem, ami eddig ne történt volna meg. És mivel nem tudom, legközelebb mikor lesz időm frissíteni a blogomat, ezért most írok egy jó kis konzerv-bejegyzést, hogy legyen mit olvasnotok addig, amíg a remélhetőleg hatalmas pozitív élmények közepette lesz időm leülni és áradozni (?).
Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én például külföldön mindig figyelem, hogy mi is jutott el ide vagy oda az én kis hazámból, mit tudnak rólunk, mit szerezhetek be itt is otthonról, van-e fogalmuk rólunk vagy sem. Nos, Észtországban ebből a szempontból szerintem az egyik legjobb hely a magyaroknak. Most mondhatnám azt a közhelyet, hogy a magyarokat mindenki utálja, meg le is szarnak minket, meg senki nem tudja mi a különbség Bukarest és Budapest között. Ez természetesen nem igaz. A nemzetközi diáksereg is ugyanúgy ismeri a klasszikus videót, és szerintük is vicces:
Az észtek először is pontosan tudják, hogy mi rokonok vagyunk. Milliószor kérdezget mindenki erről, hogy mit is jelent úgy valójában a finnugor nyelvrokonság, milyen ez, mit segít a nyelvtanulásban, mit értek az észtből (HAHA!) miegymás. Nekem Magyarországon föltűnt, hogy ez senkit nem érdekel. Sőt, nagyon sokan nem is tudnak róla semmit. (A finnugor nyelvrokonság divatos magyarországi tagadása itt szerintem föl sem merül.) Itt meggyőződésem szerint csak kisebb részben azért van ez, mert ők kevesen vannak, mi meg sokan, elvégre a finnugor nyelvet beszélő emberek több mint fele magyar http://en.wikipedia.org/wiki/File:Finno-ugric_people_percents.png.
Szerintem a fő ok az, hogy velünk ellentétben, ők érzik a nyelvrokonságot. Az észt beszélő ha finn szöveget hall, akkor kb érti miről van szó, nagyon sok a hasonlóság. Sőt: Észtországban ma a legfontosabb idegen nyelv az angol (nohát), a második az orosz, és harmadik helyet a finn érdemelheti ki. Rengetegen vannak, akik tanulnak/tanultak finnül, nagyon erős kulturális kapcsolat van a két ország között. Éppen ezért nem csoda, hogy tudnak a többi finnugor nyelvről és kultúráról is. Itt magyarul tanulni érzésem szerint nem olyan, mint nálunk észtül, hanem mint mondjuk nálunk portugálul. Kicsit egzotikus, tök érdekes, azért nincs közel, nem jár ott minden nap az ember, de azért nem néznek komplett őrültnek. Már korábban is említettem, hogy több észttel beszélgettem már magyarul, a számuk azóta is csak nőtt, és meglepően jól tudtak, mind lelkesek voltak, szerelemből tanulták. A tartui egyetemen elég erős a finnugor tudományos élet. A könyvtár tele van mindenféle magyar nyelvtanról, nyelvészetről szóló könyvvel. Raktáron meg tanszéki könyvtárban irodalom is tuti van, lefordítani rengeteget lefordítottak. (fb képeim között a bolhapiacon látott Lázár Ervin könyvet is megtekinthetitek.) Magyar nyelvkönyv az egyetemi könyvtárban természetesen több volt, mint amennyit én valaha is láttam. Külön vicces, hogy az ilyen kis tudományterületek nemzetközi szinten is egészen családiasak, szóval a debreceni finnugrisztikás lány, aki most itt tanul meg a Tartuban végzett észt csaj személyesen és/vagy névről ismerték egymás professzorait.
Persze nem minden észt végzett finnugor szakot, de ők is képben vannak. A földrajztudásuk (nem csak az észteknek, de az összes európainak) sajnos csak ritkán jut túl a Budapest-Balaton szinten, de történelmi és aktuális kérdésekben azok, akik tájékozottak világ dolgaiban, azok tudnak is Magyarországról elég sokat. (Ez is igaz minden európaira természetesen, ha valaki visszakérdez, hogy ki az a Merkel, akkor nyilván nem kezdem el neki elemezni az egykulcsos adónkat, ami most úgy is egykulcsos marad jövőre, hogy több kulcsa lesz; viszont mondjuk ilyen indikátornak Dominique Strauss Kahn karrierjét és hálószobatitkait használhatjuk, aki azzal tisztában van azzal, az valószínűleg a magyar helyzetről is hallott többet-kevesebbet. ) Szerintem nem lepődtök meg, kedves ismerőseim, ha azt mondom, hogy ahol én vagyok, ott elég gyakran előkerül valamilyen közéleti-politikai stb. téma, ezért már sok tapasztalatom gyűlt össze ilyen dolgokban.
Közben átértem Oroszországba, most jöttem rá, hogy bizony nagyon könnyű elszokni a szárazföldi határátlépés és vámvizsgálat szépségeitől, amelyek buszos utazás során csak külön kidomborodnak. Természetesen az egész egy nagy kamu fontoskodás, le se szarják, de azért ugye legyünk csak kemények. Mondanom sem kell, itt Oroszország távoli sarkában, valami random kisvárosban, ahol most buszozunk az infrastruktúra olyan, amilyet ti elképzeltek az orosz vidékre (és most nem számít, hogy történetesen voltatok-e valaha ebben az országban). De legalább még Észtországban leszállt a mellettem utazó bálna hölgy, akinek illet volna két székért fizetni, és most végre én terpeszkedhetek két széken is.
Viszont vissza az észt-magyar kapcsolatokhoz. Az előbb elmondtam, hogy mit látnak az észtek, ha egy magyart látnak most jöjjön az, hogy mit látok én, ha bármi magyart látok. A boltokban igen sok magyar termék van. Pontosabban ami itt van, az mindenhol van. A Törley pezsgő legalább hatvan kiszerelésben, fajtával és ízzel megtalálható minden egyes szupermarketben meg kisboltban. A másik slágere a magyar élelmiszeriparnak a mogyi márka. Szotyi, pisztácia, kesudió (kékkút-crewnak innen üzenem, hogy nem, nem zabálom folyton két pofára), sós mogyi, sőt még azt az ízetlen Rolli nevű szárított hagymás kenyérizét is láttam sok helyen. Teljesen azzal a csomagolással van, amivel otthon,a hátulján apró betűs észt szöveg is van, nézzétek meg! A Kotányi márka számos terméke van itt is, ők megtették azt a szívességet, hogy legalább lengyel, de inkább 3 nyelvű baltikumi csomagolásba árulják a fűszereiket. Kivéve a paprikát, mert az sehol sincs. Húskészítményt még semmi magyart nem láttam, de ennek valószínűleg ahhoz van köze, hogy az észtek maguk nem tudják, hogy milyen is a jó sonka vagy kolbász, és nem érdemelnék meg a magyar minőséget.
Bor nyilván van itt is. Sajnos viszont nem túl sok márkát importálnak, mindegyik áruházlánc pár fajtát, és azért nincs olyan sok áruházlánc itt. Tokjai valamiket sokat láttam, meg BB márka van mindenhol, ami amúgy nem is a legjobb szerintem, itt is az egyik legolcsóbb bornak számít. Ami azt jelenti, hogy 4 € körül van az ára, 3 alatt nincs semmilyen bor, de a jellemzően az ihatónak látszó bor 4-8 euró között mozognak (per üveg). Van valamilyen Zwack termék is, egy iszonyatosan undorító rumszerű borzalom, amit a holland lakótársunk fedezett föl, se én se Tamás sosem láttunk még olyat, úgyhogy megállapítottuk, hogy annyira rossz, hogy biztos mindet exportáljuk, mert mi látni sem bírjuk. Egyik kocsmában (Zavood, minden este itt kezdődik vagy végződik, még egy kicsit romkocsma feelingje is van, ami itt egzotikus…) láttam Fütyülőst meg Uniqumot is. Rigába az említett european night-ra is vittem valami borokat, meg most is vendéglátóimnak viszek egy tokaji furmintot (nekem a kedvenc borom), meg egy „grasshooper” fantázianevű nagyon fancy csomagolású tolnai bort, 5.2€ volt. Otthon sosem adnék ki ennyit egy borért. Majd ha 30 leszek, de akkor meg már sajt is dukál hozzá.
Tudom, hogy volt még egy csomó magyar vonatkozású dolog, de most nyilván nem jutnak eszembe, és már csak a kedvencem van, amit le tudok írni. Akik nem hideoltak facebookon már látták is korábban a képet a kürtős kalácsról. Az egyik plázában van egy kürtőskalácsos. Mint kiderült, a tulaj magyar, Sió gyümölcslevet árulnak meg édes kürtőskalácsot alapból. De mivel azért erre nincs akkora kereslet létezik sós-salátás kürtőskalács, azaz sós kürtőskalácsnak a közepébe valamilyen salátát tesznek. Ezt még nem próbáltam, de muszáj lesz egyszer kipróbálnom.
Ha lesz még valami, ami beugrik, akkor leírom később, mert tuti volt még 1000 dolog, amin jót röhögtem. Sajnos most nem megy valamiért a wifi a buszon, szóval ezt a bejegyzést is csak késéssel fogom föltenni. Elvileg kéne működnie a netnek, és picit döcögve de eddig működött, szóval nem értem. Bár végtére is Észtország a wifi országa, és nem Oroszország.
ui: Megérkeztem Pétervárra, már szerelemes vagyok a városba! :) Tökéletes minden eddig!
