Éppen úton vagyok „hazafele” Rigából, vissza Tartuba, és bár van még wifi is a neten, sajnos a lett utak még éppen fejlesztés alatt vannak, szóval most éppen egy iszonyatosan rázós szakaszon zötykölődik a busz.  Európa itt épül. Éppen alattam.  Külön vicces, hogy Riga felé ketten is ültek mellettem, most visszafelé pedig egy újabb ember, és mindháromszor, amikor elővettem a magyar nyelvű könyvemet, a szemem sarkából tökéletesen láttam, hogy nagy érdeklődéssel nézték, hogy mégis mi a fene ez a dolog ottan olyan furi nyelven.

Viszont menjünk szépen sorban. Nem tudom, hogy melyik olvasóm mennyit olvas el, mit hagy ki stb. (tudnám pl. ha lennének kommentek vagy valami), szóval úgy hiszem,  megint leírnám, hogy miért és mivel mentem Rigába, ahol –előre leszögezendő-, egy fantörpikus hétvégét töltöttem el.  Tehát van ez a bizonyos Aegee  /ejtsd: ézsé/ nevű európai diákfórum izé. Ezzel a szervezettel mentem nyári egyetemre Voronyezsbe,  a nyári egyetemeikről a leghíresebbek, pedig közben sokkal több van benne. Vannak tematikus programjaik, sok rendezvényük,  szakmai is és pusztán buli is. Az egészben az a fantasztikus, hogy Európa legkülönbözőbb részeiről megismersz rengeteg különböző embert, utazol, jól érzed magad, + ha a saját szervezetedben otthon aktív vagy, akkor szervezhetsz, tapasztalatokat gyűjthetsz, megvalósíthatod magadat. És persze európai szinten is kiélheted magad. Külön jó, amit én még nem tapasztaltam, de most már láttam másokon, hogy minél több rendezvényre-programra bármire elmész az aegee-vel, annál többször már ismétlődni fognak az emberek. A  12 000 tagból állítólag olyan 2000 körüli az, aki tényleg aktív, és ebből pl. az Agora nevű eseményen  - ami ilyen közgyűlés szerű, és szakmai-szervezési egyéb dolgok vannak-, 600-700 fiatal gyűlik össze. Legalább egyszer majd oda is szeretnék menni.

A nyári egyetemet annyira élveztem, plusz a pesti nyári egyetem szervezésébe is beszálltam, hogy eldöntöttem folytatom aegee-s  karrierem. Így hát lecsekkoltam a honlapot, hogy hol mi lesz, és nagy örömre megtaláltam, hogy a szomszédban rendeznek egy ún. Network Meetinget.  Azaz egy 4 napos programot, workshopokkal, brainstorminggal és persze bulival bulival és sok bulival Rigában. Ráadásul ennek az eseménynek pont az volt a témája, hogy hogyan legyél még aktívabb a saját aegee-dben, a helyi antennádban- azaz pl. Budapesten. (Illetve egy ideig még például Tartuban.) Így kerültem ide.

Egyszer sok éve (5 vagy 6) szüleimmel voltunk a Baltikumban, akkor két napot töltöttünk Rigában, már akkor is tetszett és néhány dologra emlékeztem is a belvárosból. És akkor is le voltam nyűgözve. Most meg pláne. A város gyönyörű, órákon belül fölteszem a képeket fb-ra. A történelméről nem tudok sokat, lusta vagyok most guglizni, akit érdekel, annak ajánlom figyelmébe a wikipédia nevű honlapot (és intézményt, sőt eszmét). A lényeg annyi, hogy hanza város volt, nagyon gazdag volt, sok száz éves történelme van, a belvárosban sok a több száz éves ház, kicsit távolabb az óvárostól pedig tiszta Budapest (Prága-Bécs-Zágráb-Krakkó-….) feeling, a sok  gyönyörű szecessziós lakóházzal, palotával miegymással. Amúgy a városban 800 000 ember lakik, ezzel messze a legnagyobb városa a Baltikumnak, plusz elővárosokkal együtt olyan 1 milliót súrolhatja, ami már csak azért is vicces, mert az egész Lettország lakossága 2,3 millió. Ebből kb 40% lehet nem lett. Legnagyobb többségében ez oroszt jelent, de rengeteg az ukrán, fehérorosz stb is.  Rigában 40% lett, 40% orosz, 20% ukrán-fehérorosz stb., akik természetesen orosz nyelvűek. Viszont erről a témáról már nagyon érlelődik bennem egy külön bejegyzés, hogy hogyan is élnek a Baltikumban az oroszok, szóval most nem lőném le a frenetikus világmegváltó gondolataimat, és a földrajzi-történelmi zseniális összefüggéseimet.

Lényeg a lényeg, csütörtök este jöttem Rigába, mindenki más is aznap érkezett, bár én voltam az egyik utolsó.  Kezdődött a névtanulás, amely folyamatát- most a blogban leírhatom-, sosem tudtam befejezni. 15 körüli résztvevő, ebből 5 észt, 4 tartui, meg végtelenül sok lett szervező. Igen vegyes társaság, a veterán aegee-stől az ifjú titánig mindenki volt. Majdnem mindenki szimpi és kedves volt.

Hozzá kell azonban tennem, hogy bár az egész nagyon jó volt, és ismét új és jófej emberek Európa minden részéből, asszem mostanra ez már sok lett nekem. Végtére is július közepe óta ez volt a 4. olyan közösség, ahol érdekes, új, kedves, nyitott, európai emberekkel ismerkedem meg, mindenki és minden új bla, bla, bla. (És ebből a közösségből a tartui cserediák-áradatot még most sem ismertem meg teljesen…) Mostanra éreztem azt, hogy önmagában az új külföldi emberek lassan már terhet jelentenek nekem, akármennyire is élvezem az egészet. Persze, király, de random emberekkel 4 napig csacsogni, addolni fb-n őket aztán szevasztavasz, no ez annyira nem adja. Viszont itt jön az érem másik oldala. A facebookot figyelve a hétvégén rájöttem, hogy Tartuban már nagyon is belerázódtam a dolgokba! Ott már valamennyire megvan a helyem, és ez tök jó! Volt egy nagy buli Tartuban csütörtökön, másnap facebook új státuszok, új képek, én meg teljesen úgy éreztem, hogy húúú, de kár, hogy nem voltam ott, biztos tök jó volt neki, meg neki is stb. Ez a kellemes érzés arról, hogy már van hova visszamennem akkor erősödött meg bennem még inkább, amikor az ausztrál haverom (nevezzük nevén: Liam) blogját olvastam, és ő leírta, hogy a buliban ez meg az volt, így meg úgy és hát milyen röhejes volt, hogy a francia haverunk (Antoine) mennyire berúgott, és hahaha meg ez meg az. Nagyon  vicces volt ezt pár száz km-rel arrébbról olvasni, és el is tudtam képzelni a szitut. (Tudtommal Antoine-nak eddig két csúnya estéje volt Észtországban, az elsőnek az elején ismerkedtünk meg, szóval  el tudom képzelni…) Konklúziónak az érzelgősségnek látszó bekezdésemről annyit, hogy naná, hogy jó folyton új emberekkel találkozni, de azért kellenek a biztos pontok.

Csak írnék viszont már Rigáról is valamit, ha már ott voltam! Szóval a programok pénteken-szombaton voltak lényegében. Péntek délelőtt meg akartunk fagyni, zuhogott az eső, és akármennyire is szép a város, a városnézés nem volt életem legboldogabb másfél órája. Aztán délután workshopok. Aegee-ről, az európai szintekről, a csapatmunka nehézségeiről, hogyan adjuk el az aegee-t diákoknak, hogyan adjuk el az aegee-t külsősöknek (szponzor stb.), hogyan váltsuk meg a világot az aegee-vel stb. És most már föl is soroltam a szombati workshopokat is azt hiszem. Vasárnap ilyen kicsit haldokló másnapos workshop volt csak arról, hogy  mit tanultunk, mit változtassunk meg, mit fogunk használni ilyesmik.

 Esténként ivás. A csütörtököt én nem élveztem húdenagyon, megérkezés után, még ilyen ismerkedős- jajjhogyishívnak, kicsit feszengősen. Pénteken a hostelben kezdtünk, és csak később mentünk el egy kocsmatúrára, ahol mi az 5 kocsmán nem mentünk végig, a 3. kocsmában túl jó hangulatot találtunk, és inkább a többi csoport is odajött és ott is maradtunk elég sokáig. Szombat pedig european night. Ennek az a lényege, hogy mindenki hoz valami nemzeti italt meg nemzeti nasit, és azt iszunk amíg állni bírunk. Nekem külön kaland volt a magyar nemzeti ital beszerzése. Észtországban vannak magyar termékek meg magyar dolgok (erről is formálódik már a fejemben egy külön poszt), de nem a legfantasztikusabbak. Végül az egyik szupermarket magyar borból kifejezetten szűkös választékából vittem egy vörös meg egy fehér bort, nasinak meg magyar csomagolású, bár nem kifejezetten nemzetinek mondható szotyit. (+ bűntudatom volt, szal még egy zacskó csipszet is vettem, aminek semmi köze nincs hazámhoz.) Sajnos a hostelből, ahol 10 –kor kezdtük a european night-ot, éjfélkor le kellett lépnünk, és sok nem túl finom, de magas alkoholtartalmú nedűt hagytunk hátra, és utána fizethettünk majd’ egy ezrest egy sörért a városban. (Népművelés: a lett valuta a lat, 1 lat 400 forint.)  Amúgy a szórakozóhelyek kifejezetten jók voltak, minden este találtunk jó helyeket.

Vasárnap a már említett session után már csak ebéd, és szétszéledtünk teljesen. Igaz, sokan még addig sem maradtak.  Én ráhúztam még egy napot, mivel hétfőn nincsen semmi órám. Most nagyon úgy érzem, hogy jól tettem. Még az osztrák pali is maradt egy napot Rigában, vele ma nem találkoztam, tegnap este mindketten mentünk aludni hamar (külön szobába maradtunk), én kicsit sorozatoztam stb, és aludtam egy nagyot. Ma meg várostnéztem, szép idő is volt, barangoltam amíg a lábam bírta, majd még a hostel előterében gépeztem és tanulgattam, ahol pedig találkoztam egy  fiatal magyar vegyésszel, aki errefele utazgat éppen, és dumáltunk egy jót. (Előtte 3 napja nem beszéltem egy szót sem magyarul.) És most itt a busz, úton HAZA, fogalmam sincs hol vagyunk, mert vaksötét van kint, elvileg még vagy másfél óra az út, addig van még időm kiválogatni a képeimet. Hamarosan jelentkezem!

ui: természetesen nem sírtam Rigában, viszont sajnos kitaláltam ezt a címet (konkrétan vasárnap reggel fölkelés után, a wc-n ütött szöget a fejembe ez a csoda), és annyira rossz, hogy muszáj így publikálnom, azért mégis csak az osztom az észt blogját olvashatjátok éppen. J