Alakulgattak a dolgok így-úgy, és még mindig Tallinnban vagyok. Úgy volt, hogy elmegyek Tartuba az egyetemi orientációs napokra, de végül rájöttem, hogy túlságosan élvezem itt, valamit kell a corvinusnak egy hivatalos papír arról, hogy itt voltam a nyelvi kurzuson végig.
Amúgy ma lett vége a nyelvi kurzusnak hivatalosan. Pontosabban ma már nem volt óránk. Elvileg az ilyen kurzus végén vizsga van, de a mi tanárunk mondta, hogy ő nagyon nem szereti a vizsgákat, és hülyeségnek tarjta a nagy tesztezgetést, úgyhogy inkább csináljunk valami előadást. Ez az előadás ma volt, dolgoztunk is vele, mindenki beletette a magáét, szerintem nagyon vicces lett. Itt, a régi koliban csináltuk az előadást, és több szobában ( + a nagyon para zuhanyzóban) csináltuk a jeleneteket, kb a fele éneklés volt, mert ugye az órán csomót énekeltünk, és azokat a dalokat tettük bele. Leírva meg kontextus nélkül úgysem lennének viccesek a poénok, de lényeg az, hogy mi is és az 5 fős közönség is nagyon élvezte.
Ma este pedig megvolt a búcsúvacsora, bár amúgy még úgyis itt leszünk pár napig, igaz a tanárunkat én már nem fogom többet látni. Egy nagyon hangulatos kajáldába mentünk, és előre ki kellett választanunk mit eszünk, és fizették nekünk a kaját. Mondjuk azért ma megvolt egy agyfasz pillanatom is, ugyanis tegnap abban egyeztünk meg, hogy a holland csaj vesz 2 nagy csokrot a tanárnak meg a szervező csajnak, és odaadjuk nekik a cuccost az előadáskor. Az előadáskor nem volt virág, nekem eszembejutott, de nem is kérdeztem, gondoltam majd akkor este. A vacsorához 8-kor talákoztunk, és csak mivel jófej volt a spanyol csaj, fölhívott 19:40 körül, hogy tudom-e, hogy végül külön-külön ad mindenki ajándékot, szóval nem akarok-e esetleg beszállni velük egy vmi menőbb csokiba…. Most nem az, hogy megsértődtem, csak azért eléggé kiakadtam én is, meg még vagy 4-5en, akik így utolsó utáni pillanatba tudtuk meg, hogy így a többiek 1-1 szál virágukat már megvették… Mármint, oké, nem szentírás, amiben megegyeztünk egyszer szóban, de azért kicsit figyelhetnének az infó áramlására. De nyilván nem szóltam be senkinek, lenyeltem a békát, és 3 percig puffogtam az egyik német sráccal a közös vacsi előtt.
Amúgy ebben is teljesen kiütközik az, hogy nagyon nem vagyunk egy csapat. Amit azért picit sajnálok, jófejek az emberek, és amúgy nagyon pozitív, hogy teljesen szabadok vagyunk a nap legnagyobb részében, és élvezem, hogy legutóbb júniusban aludtam annyit, mint mostanság, filmeket, sorozatokat nézek, meg olvasok (Neten sokat, könyvet nem bírok, mert a szobámban a lámpa gyenge, és 10 perc után megfájdul a szemem sajnos.), de azért ha már úgyis 16-an voltunk, akkor lehetnénk egy csapat is akár.
Esténként is mindig azzal mentünk el, akikkel éppen kedvünk volt, magyarul ha akart az ember, akkor mindig talált pár embert, aki bulizni akart, de természetesen mindenkinek meglettek a kedvenc emberei. Én délutánonként általában a cseh sráccal lógtam, akit nagyon megkedveltem, viszont ő hatalmas geek, és esténként sokszor itthon marad és pókerezik egész éjszaka. Ilyen hobbi dolgokban nagyon különbözünk, viszont érdeklődésünk, világnézetünk, és ugye származásunk is hasonlatos. De folyton oltogatjuk egymást minden hülyeséggel. Esténként tök változó kikkel vagyok. Általában azokkal, akiknek éppen olyan hangulatuk van, mint nekem. Volt többször, hogy csak ücsörögtünk/sörözgettünk valamennyit az új koleszban, volt, nem is egyszer, hogy hajnalig partyztunk. Tegnap is pl. olyan hajnali f6 körül értem haza, többen indultunk el, aztán végül egy szórakozóhelyen, aminek volt szép nagy terasza is, nagyon sokáig dumáltunk a spanyol csajjal, meg két random éssztel. Vicces volt, mert csacsogtunk már egy ideje a két észt sráccal, amikor megkérdeztem, hogy mit tanulnak, akkor így közölték, hogy gimnazisták. A spanyol csajjal nem akartuk elhinni, mert simán 23-24-nek néztem volna őket. Amúgy az ilyen hajnalig tartó bulik után van, hogy délután muszáj egy nagyot aludnom, ma 4 órát aludtam délután; de az is megesett, hogy skippeltem az észt órát. Szerintem az emberek több, mint fele, volt, hogy egyszer modnjuk nem ment be órára, az estétől függően persze nem mindig könnyű a reggel.
Amúgy a tallinni szórakozóhelyek ilyen haverkodás szempontjából nagyon jók. Őszintén szólva én otthon nem szoktam random emberekkel kocsmákban vagy klubbokban hosszan beszélgetni, itt viszont folyton. A belvárosi helyek mind tele vannak külföldi fiatalokkal is, meg helyiekkel is, akik mind nagyon nyitottak, kedvesek, érdeklődőek, és ami nagyon nem hátrány: tudnak angolul.
Múltkor például egy helyen izlandi nap volt, szerinem az volt az eddigi legjobb bulim itt. Egy elég nagy szorakozóhelyen folyamatosan mentek a konccertek, egyik teremben elektrósabb, a másikon meg mindenféle hangszeres-éneklős teljesen vegyes stílusú izlandi zenekarok. Volt olyan koncert, ahol ilyen meghalás jó hangulat volt, pedig mondjuk nem több, mint 2-300 ember hallgatta a koncertet abban a teremben. Aznap volt a svéd srác szülinapja, úgyhogy egyben azt is ünnepeltük. Akkor olyan 6-7 ember volt együtt azon a helyen. Tele volt a hely mindenféle külföldivel is, aztán mikor vége lett, akkor 2 izlandi együttes, mi olyan 3-4-en, csomó random észt együtt gangeltünk a városban egy ideig. Nem tudom, ti milyen gyakran szoktatok izlandi együttesekkel dumálni hajnali 4-5 körül, 2 órával azután, hogy széttomboltátok az agyatokat a koncertjükön, de számomra az epic night valahol itt kezdődik : )
A legalja helyen viszont ma voltunk, a nagy közös vacsora után. Legalábbis nekem a legalja. Budapest tele van húdealter helyekkel, arról nem is beszélve, hogy radnótis múltammal, eltés jelenemmel nem egyszer futok bele húdealter emberekbe, amivel semmi bajom nincs, sőt, na de pont ezért, mert ismerek ilyet, talán ezért tarom undorítónak nagy töménységében. Amikor egy hely annyira kulturális akar lenni, és annyira minden alternatív művészet fellegvára, hogy meghalsz, az már átlátszó. Persze amikor a művészet az, hogy 3 db műanyag csirkefejet ráragasztanak egy vászonra, akkor azért én annyira nem tudok elolvadni. Amúgy maga a hely, valamilyen lepukkant ipari hely lehetett, és most irtó menő, mert le van robbanva még mindig, de most ott buliznak (helló, Pestről jöttem….) és eléggé zegzugos. Ahhoz, hogy mondjuk a tetőteraszra eljuss a B épületben, akkor az A épületben menj föl a 2. emeletre, menj át egy ilyen sötét emeltei átjárón a két épület között, menj végig 3 kihalt folyosón, menj le a lépcsőn fordulj el nyolcszor, és akkor ha egy szobából zaj jön, akkor menj be, és az ablakon átmászva ki is érhetsz a teraszra, és már meg is kaphatod a sörödet… A hihetetlenül elszállt emberektől sajnos rosszul vagyok. Nyilván ők különbet szarnak, mint amit én megennék. Btw rajtam ma a Mircitől kapott что это-s pólóm van, ami teljesen egyedülálló a világon, szóval nem tud meghatni a zara kidses póló, még akkor sem, ha angol turival vegyítik. De remélem, most nem tünik úgy, hogy szenvedek, inkább röhögtem egyet a helyen, és eljöttem olyan 20 perc után, és most itthon vagyok. És minden nap nagyon jól érzem magam itt! Csak mondjuk mivel a délutáni alvás miatt kicsit el vagyok tolódva, nem nagyon tudnék még aludni. De valószínüleg hamarosan megpróbálkozom azzal is.
