Ez a harmadik év zsinórban, amikor egy teljesen új egyetemen kezdem a tanulmányaimat, teljesen új emberekkel (kivéve amikor vannak körülöttem Borik, Theodórák stb.), tényleg bele a mélyvízbe, megint. Már kezdem megszokni, de azért már most várom a jövő szeptembert, amikor csak a tárgyak lesznek újak, a helyek, az emberek sőt leginkább még a tanárok is a régiek. Pláne hiányzik az ilyesfajta kényelem nekem, az aranyvérű radnótisnak, aki 12 évig egy helyen élt, és ki sem tette onnan a lábát. De azért meg kell vallani, egészen más most, mert az ismerkedés fő tere mégis csak a kollégium, ahol élünk, és az órák csak másodlagosak, bár mindenképpen hasznos lesz megtalálni minden órán a kis barátokat, akikkel majd lehet együtt sírni a tanár hülyeségein.
A hét eseményeinek leírását mindenképpen az egyetemi órákkal kezdeném, mert azért mégis egyetemista vagyok, meg ez volt a nagy újdonság a héten. Az órarendem mostanra talán már tényleg elkészült, de sosem lehet tudni, és még mindig van 3 óra, amin nem voltam még (kettő ezekből még nem indult el, egyre pedig később regisztráltam csak). A kedd délelőttöm egy nagyon érdekesnek ígérkező orosz kultúra története című tárggyal kezdődik (hétfőn nincs semmilyen órám, szal tkp. a hetem kezdete ez, kedd 12:15-kor :D). Ez az óra oroszul van, 6 kredit, és kedden és szerdán is van előadás belőle. De összesen harmincan ha ültünk ott, szóval volt, hogy kérdezett minket a tanár, nem olyan személytelen. A téma a Kijevi Rusz alapítása volt, amit ELTE-s és Corvinusos múltamban saccperkábé 10-szer tanultam meg valamilyen formában ezt, és azt hittem, hogy biztos semmi újat nem fog mondani, de azt gondoltam, h nem gáz, mert végül is úgy könnyen tanulok csomó mindent oroszul, ha tudom miről van szó. És mégis. Azután, hogy elmondta a legendát, hogy a ruszkik meghívták a varég (viking) vezetőket, Rurikot és két testvérét, hogy tegyen rendet köztük, kielemeztük a legendát. Megnéztük, hogy ezt novgorodiak írták, ahol a vezetőt megválasztották vagy meghívták, tudja fene, mi volt Kijevben. Aztán a három fivér uralkodik sztori elég sablonos, szóval gyanús. Viszont az tuti, hogy voltak ott valamiféle vikingek, mert pl. az államszervezethez kapcsolódó csomó szó valamilyen skandináv szóból származik, vagy pl. az uralkodók nevei néhány generáción át skandináv eredetű volt, szintén bizonyíthatóan, stb. (Pl. Olga=Helga, stb.) Szóval lényeg a lényeg, nagyon érdekes volt, körbejártuk a témát, hozott nyelvészeti, régészeti, történészi, néprajzos példákat. Igazán multidiszciplináris módon közelítettük meg a problémakört, ha menőn akarnék fogalmazni. És külön pozitív, hogy pár szó kivételével mindent értettem, meg nem is én voltam az egyedüli nem anyanyelvi, volt ott egy olasz srác, akit akkor ismertem meg, azóta is már dumáltunk párszor, meg egy amerikai csaj, akivel előtte már ezerszer beszéltem, viszont elfelejtettem a nevét, de már nem merem megkérdezni :DDD
Kedden volt még két észt órám is. Az egyik kicsit a szintem alatt volt szerintem, de az sem teljesen kezdő, a másik a szintem fölött, két különböző tanár, de mindkettő nagyon antipatikus :D Szóval nem tudtam mit tegyek, végül aztán hosszas rágódás után, maradtam a gyengébben, leadtam az erősebbet (és bűntudatom elkerülésére vettem egy észt tankönyvet, amiben ilyen unalmas gyakorlófeladatok vannak, pont amire szükségem van, és már ki is töltöttem belőle pár oldalt). Meglátjuk majd, hogy milyen lesz, az erősebb csoport túl erős lett volna, viszont arra a sávra találtam egy másik oroszos órát. Így most heti kétszer lesz észtem, ami valószínűleg édeskevés, persze a környezet is segít, meg majd tényleg továbbra is komolyan fogom folytatni, ahogy eddig is. Bár ha arra gondolok, hogy a franciául az aktív nyelvtudásom 1 évnyi heti kétszeri óra + sok tanulás után éppenséggel nulla, egyáltalán nem merek franciául beszélni, akkor nem tudok bizakodni; persze az is igaz, h közben nem is láttam nagyon franciákat. (Most látok, pláne észteket, de róluk később .)
A szerdai napom az egyetlen, amikor hajnali 8:30-ra kell mennem (csak most nem másfél óra az egyetem 3 tömegközlekedési eszközzel, hanem 10 perc gyalog). Ekkor egy bizonyos finnugor nyelvek története és aktuális kérdései c. órám van. Nagyon vicces volt, mert elírtam a terem számát, ahova mennem kellett, ezért kavarogtam egy sort, lementem portára, hogy mégis akkor hol lehet, stb., és így elkéstem a bemutatkozás részt. kb. 7-8 ember volt a csoportban, egy finnugrisztikás hamburgi csajt ismertem, akivel most elég jóba is lettem. Tehát a német nemzetiségű vendégtanár kérdezte ki vagyok, mondtam magyar, blabla, igen, anyanyelvi teljesen. Ekkor pedig konstatálta, hogy jól van, akkor egy ember kivételével a csoportban mindenki tanult már valamennyit magyarul, és ismeri a magyar nyelvtant. ÖÖÖÖÖÖÖ. Hát nem kicsit lepődtem meg. Magyarként ez nem annyira általános, valljuk be. A diákok fele (4 ?) észt volt,finnugor szakosak, a többi valami más. Amúgy nagyon érdekes órának ígérkezik ez is, most olyan dolgokról volt szó, hogy a nyelvek hogyan hathatnak egymásra a hangok, szavak, mondatok stb. szintjén, és erről pár okos ember elmélete. Engem a tanár, mint egyetlen anyanyelvit azért erősen megdolgoztatott, többször kért tőlem példát, (bár a tanár valószínűleg elég jól tudhat magyarul), és volt szerencsém megismertetni a többi hallgatóval például a lájkolni igét is. Szerdán még elkezdődött a bevezetés az észt kultúrába nevű kurzus, amikor ilyen filmeket fogunk nézni, múzeumokba fogunk látogatni, ilyesmik. Most egy Észtországról szóló filmet néztünk.
Csütörtökön konkrétan minden órám elmaradt, mert az egyik, filozófiás órám nem kezdődött el, az orosz külpolitikán a tanár elutazott, és a nyelvórák csütörtökön elmaradtak, mert a könyvtárban valamilyen rendezvénye volt az egyetem nyelvi központjának, el is mentem oda, de semmi nem volt lényegében. Viszont a csütörtök este annál emlékezetesebb volt. International Food Fest néven minden nemzetnek kellett valami nemzeti ételt csinálnia, és megmutatni a koliban a többieknek. A mi emeletünkön, a negyediken volt a cucc, amikor elkészültünk, kipakoltunk a folyosóra, bár a koli szabályai szerint nem lehet enni meg alkoholt inni a folyosón, szóval az ajtókban ácsorogtunk. (Az egész emeleten csak cserediákok vannak.) Mi magyarok paprikás krumplit csináltunk. Kevesebben kezdtük el csinálni, de a végére már hatan összegyűltünk a mi konyhánkba. Amúgy 8 magyar van, Pécsi Egyetem, Debreceni Egyetem, Veszprém, 4 Corvinus, és egy lány, aki 2 évre mesterre jött ide Tartuba, amúgy MOME-n végzett (és kiderült, hogy otthon, khm. hasonló körökben mozgunk, az ilyen bezsenyi-radnóti egyéb tengelyen ő is elég járatos). És a 4 Corvinus is elég vegyes, egy szlovákiai lány, két MA-s srác, egyikük ugye a szobatársam. 4 fiú- 4 lány. 2 Tamás, 2 Anna. :D A kaja készítése is tökre nagy élmény volt, nagyon jól eldumálgattunk együtt, nagyon élveztem, és finom is lett a kajánk. Igaz, ezen a kis gagyi főzőlapon 2 óráig rotyogott a krumpli.
Aztán jött ugye a zabálás. Az osztrák lányok sütijei, a végtelen sok német végtelen sok kajája, amik közül a sauerkraut-on kívül minden fincsi volt, bár azt már meg sem kóstoltam. Olaszok tésztái, csehek kajája ami a túrógombóc és a lekváros derelye előnyeit ötvözi, amerikai csili (fos), litván hideg céklaleves, ésatöbbi ésatöbbi. A franciák nemtudommiértől lemaradtam, de legalább volt finom boruk, az ausztrál srác (lassan öribarik leszünk) sütijét csak azért kóstoltam meg, mert megígértettem vele, hogy az első kóstoló én akarok lenni, de magánál az össznépi kajálásnál lemaradtam róla, mert elkapkodták, tényleg jó volt. A nagy kajálás után persze irány party, irány a város. Jó későn értem haza, és amikor hazaértem, akkor viszont ugye a folyosón ültek az emberek a koliban, és ott söröztek. további vagy egy órát még maradtam a folyosón. Képek az estéről a facebookon.
Pénteken elutaztak elég sokan Vilniusba a hétvégére. Valójában nem is olyan sokan, viszont a mi 6 fős lakásunkból hárman, köztük a szobatársam, és a már említett ausztrál pajtásom is a másik emeletről, ezért nekem azért föltűnt. Plusz még a lakásunk 4. lakója elment Tallinnba, szóval a lengyel sráccal ketten maradtunk. Azért bevallom, jól jött, hogy a hétvégén egyedül is lehettem sokat. Péntek este a másik magyar corvinusos srác (nem a szobatársam, hanem a másik Tamás) és lakótársaival Star Wars-maratont tartottunk. Najó, a maraton csak két filmet jelentett, de akkor is. Amúgy abból a lakásból egy francia sráccal is nagyon jóban vagyok, meg van egy nagyon jó fej cseh srác is ott, elég sokat lógtam most velük a hétvégén.
A hétvégének is volt sok eseménye, viszont most elálmosodtam, ráadásul megint nagyon hosszan írtam, szóval azt majd legközelebb megírom.
