2011 őszi félévét Észtországban, Tartuban töltöm. Az Erasmus programhoz kapcsolódó Erasmus intenzív nyelvi kurzusra is jelentkeztem, amely a szemeszter kezdete előtt három héten át tartott. Ezt a kurzust nem Tartuban végeztem, hanem Tallinnban, az Estonian Academy of Arts szervezésében.
A kurzuson 15-en voltunk, 10 országból, Törökországtól Svédországig elég különböző emberek gyűltek össze. Velük nem csak az órák voltak együtt, de a délutáni szervezett programokon is együtt voltunk, és természetesen az estéket is többé-kevésbé együtt töltöttük. 15 ember ideálisnak mondható, ugyanis elég ahhoz, hogy mindenki megtalálja magának azt a néhány embert, akivel mélyebb kapcsolatot is kialakíthat, viszont mégis mindenkivel beszéltünk szinte minden nap, és megismertük egymást.
A nyelvórák minden hétköznap reggel 10-től 14:15-ig tartottak. A tanárunk egy nagyon kedves, és szakmailag nagyon fölkészült nő volt. Az első órán szinte csak énekeltünk, ami nagyon furcsa volt mindenkinek, és nem is egészen értettük mire jó ez. Bizonyos dallama volt az elköszönésnek, a bemutatkozásunknak stb., és azért valljuk be, nem erre számít az ember, amikor 20-25 éves emberekkel megy egy nyelvórára. Szinte minden órára rengeteg észt dal részletét hozta a tanár, és általában elég egyszerű és bugyutácska tartalmú dalokat énekelgettünk, de volt köztük punk, rock, pop és népzene is. Nem is egészen értettük, hogy ennek az egésznek mi értelme; de néhány nap múlva,azt vettük észre, hogy folyton egy dal megy a fejünkben, arról, hogy ez az én utcám, ez a házam, itt lakom, itt töltöm az időm (ez például egy punk zene volt…). Ekkora értettük meg, hogy föl sem tűnt, mégis minden szóra emlékeztünk, amik a dalokban szerepeltek. Természetesen az idő előrehaladtával nem csak énekelgettünk, hanem nagyon sok hasznos nyelvtani dolgot is átnéztünk, szövegeket vettünk, párbeszédeket gyakoroltunk; szóval az alapvető dolgokat megtanultunk. Elvileg a kurzus végén egy vizsgát kell tenni, de a mi tanárunk azt mondta, hogy inkább csináljunk valamilyen kis előadást, így is lett, és nem olyan sok idő, viszont annál több kreativitást fölhasználva egy nagyon vicces és élvezhető előadást csináltunk, és a teljes 7 fős közönség le volt nyűgözve az észt nyelvtudásunk és színészi képességeink találkozásától.
Fontos azonban megemlíteni, hogy az ilyen jellegű nyelvi kurzushoz nem szükségesek hatalmas ambíciók. A tanár is pontosan tudja, hogy nem mindenkinek annyira fontos a nyelv, túlélő szinttel megelégednek sokan a cserediákok közül. (Vagy még kevesebbel.) A mi kurzusunkon is volt, aki szinte csak melegedni járt a kurzusra, és az is megesett, hogy egy-egy napot kihagyott valaki, ha túl hosszúra nyúlt az éjszaka; és ebből semmi probléma nem volt, viszont aki komolyan vette a dolgokat, és élt a lehetőséggel, amit ez a kurzus tanulás szempontjából nyújtott, annak nagyon sokat segített.
Szinte majdnem minden délután volt szervezett program, amikre az Estonian Academy of Arts szervezője, egy fiatal nő vitt minket. Városnézés gyalogosan, majd biciklivel, múzeumlátogatás és egyéb programok voltak. Tallinn nem egy nagy város, szóval néhány kisebb sétával az egész bejárható. Az óváros, ami a világörökség része, szépen föl van újítva. Tallinn maga egy hanza város volt, gazdag német nyelvű kereskedőváros. Építészetileg nem véletlenül hasonlít is sok német városra. Maga a történelmi belváros lényegében néhány óra alatt bejárható. A városmagon túl egy modernebb városközpont is van, elég sok magas házzal, de ez a rész is nagyon rendezett, sok kis park van az egész városban. Érdekes módon a városközpont nem közvetlenül a tengerparton van, és a központ és a tenger közötti néhány száz méteres sáv korábban ipari negyed volt, de azok az ipari épületek ma leginkább üresek, nem nyújtanak túl szép látványt, de sok pénzt fordítanak ezen területek rehabilitására, és számos olyan kulturális intézmény és helyszín költözik ezekre a területekre, amik élhetőbbé és érdekesebbé teszik a várost. Tallinn 2011-ben Európa kulturális fővárosa, és az ehhez kapcsolódó főbb programok is ezen, a korábban elhanyagolt városrészen épülnek. A helyszínek összekötésére pedig egy korábbi vasúti sínpár helyére egy „Kultúrkilóméter” nevű sétányt építettek. Tallinn nem egy nagy város, éppen ezért mintegy fél óra sétával már szinte a külvárosba érünk. A belváros és több másik környék viszont tele van éttermekkel, kávézókkal. Nappal az óváros tömve van turistákkal (augusztusban legalábbis bizonyosan), este viszont a fiatalok veszik birtokukba a várost, és töltik meg élettel a hét minden napján.
Az árak általában egy picit magasabbak - vagy hasonlóak-, mint Magyarországon, persze ez nagyban függ a helytől is. Egy kávé egy kávézóban 2-3 euró, a sör 2 eurónál kezdődik, míg meleg ételt, gyorséttermekben, pubokban 5 eurótól lehet enni. ( A nyelvórákon, amik a Fő tértől egy sarokra voltak, a tanár hozott nekünk kávét, teát, amivel igen sokat tudtunk spórolni, a Városháza téren minden duplájába kerül.) A diákoknak igen sokat segített, hogy bizonyos szupermarketekben is készítenek meleg ételeket elvitelre, illetve hűtőpultokban készételeket (rántott hús, lasagne,stb.) is lehet kapni 2-3 euróért de rengeteg salátafélét is árulnak. A mi szállásunkon a konyha nem volt fölszerelve, ezért a főzésre kevesebb lehetőségünk is volt (és idő sem jutott rá nagyon).
A szállással kapcsolatban idén mi különleges helyzetbe kerültünk. Az Estonian Academy of Art (Eesti Kunstiakadeemia= EKA) idén augusztusban nyitotta meg a teljesen új kollégiumát. A nyitás augusztus 16-án volt, viszont a mi kurzusunk már augusztus 7-én elkezdődött. Éppen ezért első héten mindannyian az EKA régi kollégiumában laktunk. Ez a kollégium tényleg régi volt, a „szocreál feeling” megvolt, a szintenkénti egy konyha meg a zuhanyzó a pincében valóban 2 euró/éjszakát ért, bár az igaz, hogy a szobák nagyok és tiszták voltak. Aztán megnyílt az új kollégium, ahova átköltözhettünk. Én végül nem költöztem át a maradék bő egy hétre, és egyedül maradtam a szobámban, míg azok a diákok, aki egész félévben az EKA-n tanulnak, ők mind hamar átköltöztek, és birtokukba is vették az új épületet. Ebben a kollégiumban ők voltak a legelső lakók, gyönyörűen fölszerelt tágas szobák, sőt az első napokban még az enyhe festékszag is érezhető volt. Két szobához tartozott egy kis konyha (tényleg kicsi, és még teljesen üres volt, hiszen senki nem hagyott ott még semmit), egy kicsi fürdő. A szobákban 1 vagy 2 ágy volt, de igen sokan egyedül laknak majd az egész szemeszterben egy 2 ággyal fölszerelt szobában. A régi kollégium 10 perc sétára volt a Fő tértől, (10 perc 38 mp. az ajtótól a térig, egyszer lemértem ), az új épület körülbelül 5 percnyivel távolabb van a város központjától, de lényegében ez sem távolság.
A szervezéssel kapcsolatban csak jót tudok mondani. Jóval az érkezés előtt kapcsolatba lépett velünk az EKA szervezője, minden kérdésünkre szinte azonnal válaszolt e-mailen. A repülőtérre autóval kijött értünk, és ha később fölmerült bármilyen kérdésünk élőben vagy levélben hamar válaszolt. Vagy éppen szabadidőnkre ajánlott programokat, amiket kitett a csoportunk facebookos oldalára. Sok időt töltött velünk, vele mentünk el a múzeumokba, vezetett körben a városban, stb. Két hétvégét töltöttünk el együtt, az első hétvégén elutaztunk vidékre két napra, megtekintettünk egy nemzeti parkot, elmentünk egy népzenei fesztiválra. Leginkább ezt a fesztivált a Művészetek Völgyéhez tudnám hasonlítani, koncertek, kulturális programok, számos helyszín, családosok, öregek, fiatalok, és nagyon kellemes hangulat egy kis faluban. A második hétvégén szerencsénkre pont az észt nemzeti ünnepen voltunk Tallinnban, ami igen érdekes volt. Az észtek nemzeti identitásában fontos szerepe van az éneklésnek, daloknak. Éppen ezért, amikor a Szovjetektől való függetlenedés évfordulóját ünnepelik, minden évben egy zenés fesztivált rendeznek, ahol sok tízezer fős hallgatóság gyűlik össze. Ez is egy igen érdekes élmény volt mindannyiunk számára. (Bár az igazán izgalmas az öt évente megrendezett nagy Dalos Fesztivál lehet, amikor sok tízezer énekes, és százezres nagyságrendű hallgatóság gyűlik össze ezen a mezőn, és ne felejtsük el, Észtország teljes lakossága 1,3 millió fő.) Ennek a helyszíne a Dalos mező, ami Tallinn belvárosától 1 órányi sétára van. A második hétvége másik napján egy szép, de azért felejthető kisvárosba, Haapsaluba látogattunk el.
A szabadidős programok díja 30 euró volt, ami nyilvánvalóan töredéke lehet a valódi összegnek, hiszen hétvégente saját buszunk volt, egy éjszakát egy hostelben aludtunk, amikor nem Tallinnban voltunk ételt is kaptunk, valamint egy búcsúvacsoránk is volt egy nagyon jó étteremben.
Összességében számomra nagyszerű élmény volt ez a nyelvi kurzus, nagyon megérte az egész. Külföldieket is, és sok észtet is megismerhettem. Tartuba érkezve jöttem rá, hogy bár itt lemaradtam az orientációs napokról, mégis észrevétlenül is rengeteget megtanultam már az országról, az emberekről. Arról nem is beszélve, hogy így nem csak azt a várost ismertem meg Észtországban, ahol egy szemesztert eltöltök, hanem egy másikat is megtapasztaltam, és sokkal többet láthattam belőle, mint egy turista. Ráadásul van most ott jó néhány ember, akik bármikor szívesen vendégül lát, és ismét meglátogathatom ezt a nagyszerű várost, amikor csak akarom a félév során.
