Most eléggé le vagyok maradva az események leírásával, úgyhogy szerintem az elmúlt hétről csak a legjobb dolgokat mesélem el. Természetesen továbbra is mennek az órák, minden rendben megy, a tanár stílusát meg kellett szokni, de most már jó. És tényleg hasznos a sok éneklés, de erről, talán holnap, írok egy külön bejegyzést is.
A délutáni és esti programok elég változatosak voltak amúgy. Délután mindig együtt mindenki, esténként ki ahogy akart. Én kb. a napok felén sokáig voltam a városban, viszont jól esett néha csak itthon dögleni. Amúgy az a nagy helyzet, hogy egyedül lakom már a kollégiumi a szobában. Nem emlékszem, hogy írtam-e már, de tudom, hogy sokaknak mondtam, hogy a szervezet, amelyik nekünk szervezi ezt a nyelvi kurzust, az Estonian Academy of Arts, most nyitja meg a teljesen új kollégiumát. viszont amikor érkeztünk, akkor még nem lehetett beköltözni. 16-án nyitott meg, azaz kedden. Az én szobatársam (akiről közben kiderült, hogy iszonyatosan jó humora van, hülyeségeket beszél össze, és a legrosszabb vicceket mondja mindig, amin én mindig visítok….) is ezen az Art Academy-n fog tanulni, és még sokan mások, és abban a koleszban fognak lakni végig. Viszont én pár nap múlva már el is megyek Tartuba, és nem nagyon akaródzott a rengeteg cuccal költözködni egy hétre, ráadásul az a kolesz drágább is, és most így meg van egy tök nagy szobám egyedül. Végül öten maradtunk most a régi koleszban, de nem gáz, mert alapjában csak aludni járunk oda.
Arról nem is beszélve, hogy többször átmentünk már az új koliba. Én eddig két estét ott kezdtem. Van egy sajátos feelingje, hogy még kb csak ők laknak ott, a többi diák majd szépen lassan érkezik. Ezért nagyon vicces, kiültünk a folyosóra, ami totál üres, még enyhén a festékszag is érződik, ott sörözgettünk. A szobák nagyon királyak. 2 szobánként van egy nagy ajtó (ami pontosan olyan narancssárga, mint a Corvinus C épület narancssrága mindene…), és az ajtón túl kis konyha, fürdő, és nyilík 2 szoba. a szobák 1 vagy 2 ágyasak, de lehetett kérni, hogy hányan akarnak lakni együtt, szal van vagy 3-4 ember csak a mi csoportunkból, akik egyedül laknak egy két ágyas szobában; szóval már megvan a helyem, h ha visszajövök Tallinnba látogatóba, akkor hol alszom. Az már csak a hab volt a tortán, hogy annyira új minden, hogy ők húzták le a fóliákat az ágyról stb. De röhögtünk is azon, hogy itt nem igaz a klasszik klisé az amerikai filmekből, amikor az új diák megérkezik a koleszba, minden ajtó nyitva, benéz az ajtón, szól a rock zene, a lakó lába az asztalon, minden szétdobálva stb…. Talán igaz lesz Tartura. Majd beszámolok rólaJ
A délutáni programok most is nagyon jók voltak azért, az Észt Művészeti Múzeum meglepően jó volt. Nem tudom, ki hogy van vele, de én semmit nem tudtam az észt festészetről eddig. Viszont kiderült, hogy azért igenis vannak nagyon is jó, állítom világszínvonalú alkotások. Természetesen a festészet sem függetleníthető a történelemtől, ezért a késő barokk gyenge provinicális szinten volt csak itt, gagyi portréfestészettel, az avantgarde és mindenféle modernista műfajok viszont lebilincselőek. Nem értek a művészettörténethez, úgyhogy fogalmam sincs, hogy melyik stílus hány évet késett, de az tuti, hogy nagyon jók voltak. Persze azért a szocialista realizmus is hódított nagyon. Volt még egy időszaki kiállítás is, ami nagyon tetszett, orosz avantgárd és utána…, ez volt a címe, Filonov, Kandinszkij és egyebek. Nagyon érdekes volt, pláne, hogy odatettek a saját ihletésű műveik után néhány sztálinista csodát, Sztálin megérkezik a nemtudommilyen szövetkezet kongresszusára és hasonló című képek, amiket ugynazok a festők festettek, mint az avantgárd képeket a terem másik végén.
Mentünk még láthatlan kiállításra is, ami nekem eddig valahogy pesten kimaradt, pedig nagyon jó volt, aki nem tette meg eddig, az menjen el otthon, ha még van! (van?). Szintén kultúrálódtunk kicsit a börtönben, ahol előzző héten partyztunk, most körbevezettek minket, és megmutatták, hogy hol végezték ki az embereket, hol voltak a cellák, hol sétáltak az elítéltek stb. amúgy az az épület régen erőd volt, a XX. században végig börtön, olyan 7-8 éve zárták be végleg, de a hangulata, felszereltsége és állapota egészen szovjet. Durva érzés volt, eddig csak Recsken voltam ilyen fajta kiállításon, és hát nem egy kellemes érzés azért.
Voltak esti programjaink is, találkoztunk a többi erasmus intenzív nyelvi kurzussal egy party keretében, majd külön az egyikkel, az Estonian Academy of Security Sciences csoportjával csináltunk egy nemzetközi vacsorát. Azaz mindenki megfőzte a maga nemzeti ételét, és zabáltunk egy nagyot, ettünk-ittunk stb. Nem mondom, hogy rosszul éreztem magam, de azért nem votl életem estéje. (Pláne, hogy még emlékeimben erősen él az oroszországi european night…) Elbuszoztunk Tallinn határába, és egy skanzenszerűségben maradtunk este, ahol am semmi nem volt. Még itt a koliban főztük meg a kajánkat. Sajnos be kell vallanom, nem vállaltam be a gulyást. Sokat agyaltam, hogy mi az ami könnyű, ivás közben is lehet enni, és nem is volt sok időnk, szal gyors. Végül kitaláltam, hogy az új nemzeti étel a grízes tészta lesz. :D Körbekérdeztem mindnekit, és senki nem eszik ilyet. Szóval magyar kaja. Ennyi. Mindenki tudja, mi a gríz, mindenki eszik tésztát, szal csá. Még itthonról vittem egy üveg mézes-málnás fütyülőst, annak sikere is volt. De am a nagyobb móka a főzés része volt, amikor a régi koli konyhájában heten, hat országból főzzük a saját kajánkat, nyomatjuk a gogol bordellót meg a mindenféle világzenét, amit múlt hétvégén megismertünk (meg közben egymástól). Elég király volt. De este ott a hűvösben,sok szúnyog közt, ahol nem is volt elég alkohol, és csak a társaság felét ismered nem volt annyira jó sajnos. Viszont nagyon nagyon nagyon hálálkodtam, hogy ebbe a csoportba kerültem, és nem a másikba, mert itt senkivel nincs gondom, mindenkivel szívesen elbeszélgetek, 5-6 emberrel beszéltem eddig igazán jókat, míg ott mondjuk 5-6 emberrel beszélnék úgy egyáltalán.
Még pár sort szeretnék írni a hétvégéről is. Szombaton nagyon sokáig aludtunk, ami jól jött, mert hajnalban 5 után értem haza egy elég vicces este után. (A holland csajra rátapadt egy furi német srác, aki a másik nyelvi kurzusra jár, és nagyon nem akarta megérteni, hogy a csajnak nem kell, úgyhogy nem volt mit tenni, futni kellett, a csaj, egyik német srác meg én elmenekültünk, viszont járulékos veszteségnek elkönyveltük, hogy a török és a spanyol csaj lemaradt a wierdo német sráccal :DDD Aztán mikor hívtak, akkor vagy nem hallottuk meg, vagy pedig a nagy zajban nem értettük, hogy mit kérdeznek tőlünk a telefonban:DDD Máig nem tudom, hogy vajh’ azt kérdezték-e, hogy hol vagyunk, vagy azt, hogy melyik portfóliót ajánlanám nekik rövid távú befektetésnek. Úgyhogy hárman buliztunk egy másik helyen ) Szombat pedig a nemzeti ünnep, augusztus 20-a, aminek kapcsán elég sokat írtam az előzző bejegyzésben. Nagy dalos ünnepség, hatalmas koncert a „dalosmezőn”, ami az észt identitás egyik meghatározó helye, ez amúgy Tallinn külvárosában van; ergó a város közepéről olyan bő 30 perc séta. Azon poénkodtam, hogy volt ott legalább 30-40 ezer ember, talán több is. Ami mondjuk az ország lakosságának 3-4%-a, Tallinn lakosságának meg olyan 10%-a. Egy mezőn, ugyanazt a koncertet hallgatva. Sajnos lemerült az elemem a fényképezőgépben, úgyhogy csak pár képet tudtam csinálni, de ott figyelnek a facebookon.
Tegnap, vasárnap, pedig elutaztunk nyugatra, egy szép vár van ott, de semmi különös. Meg egy híres üdölőhely, megvan a maga hangulata, látom magam előtt sétálni ott a tengerparton Csajkovszkijt (egy nyarat töltött ott), vagy bármelyik Tolsztoj regény hősét. Ami vicces, hogy ez a város egy megyeszékhely. 800 éves város, mert püspöki székhely volt. Viszont ma összesen kb. 13 000 ember lakik ott. Nem mondom, hogy mondjuk egy Békéscsaba egy metropolisz lenne, de itt ekkora város egy regionális központnak számít. Egy csendes kis város, és szép meg minden, de azért jobb itt.
Hát ennyit szerettem volna leírni, nem mentem bele a mocskos részletekbe, de ami mindenkinek érdekes lehet, azt leírtam azt hiszem. Üdv.
