Másodszorra fordult elő velem, hogy kérem a kávézóban a szokásos kis kávémat tökéletes észtséggel, aztán egyszer csak jön egy keresztkérdés az eladótól, amire viszont nem tudok mit mondani, mert semmit nem értek belőle. (Amúgy szinte kizárólag a Coffee-in nevű kávézóláncon élek, isteni finom) Most a keresztkérdés az volt, hogy kérek-e bele szirupot. És az eladó nem értette, hogy miért nem értem, amikor harmadszorra is megkérdezte. Aztán angolra váltottam, és megoldódott a probléma. Az ilyen eset büszkeséggel tölt el, mert hát mégis, nem észtnek nézett a kávékérésem alapján. Nem kell nyelvzseninek lenni persze ahhoz, hogy elmondjam, hogy üks (1) caffé latte palun (kérek/ valójában inkább az angol please), de akkor is, érzem, hogy haladok.

Ezen esemény viszont most megadta a lendületet ahhoz, hogy népművelésemet a társadalomtudományok után, a másik területem, a bölcsészettudományok népszerűsítésével  folytassam. Tehát mesélnék kicsit az észt nyelvről. Mindig megkérdezik, amikor mondom, hogy észtül tanulok, hogy milyen az észt nyelv. És még mindig nem tudok egy rövid sablonos szöveggel válaszolni erre. Valamiért magyarok közt általános tévhit, hogy az észt biztos hasonlít az oroszra. Nem tudom miért. Pedig bizony finnugor nyelv. És rokon.

Nem hiszem, hogy minden olvasóm emlékezne gimiből arra, amikor a finnugor nyelvekről tanultunk. A nyelvtan tantárgy keretében tanultakkal én sosem votlam elégedett, ami a tanterv hibája volt, bár nem mintha a tankönyvünk olyan fényes lett volna. Szóval finnugor nyelvek, a legnagyobbak a magyar, a finn, az észt. Ennek a háromnak van országa, a többi nép valamely másik állam területén él. Majdnem mindegyik Oroszországban. A nagyobb nyelvek az udmurt, komi, mari stb. A magyarhoz legközelebbi nyelvek  a hanti és a manysi. Akit érdekel, az olvasgassa itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Finnugor_nyelvek   És h már itt tartunk,  hogy az észt nem szláv nyelv, mint az orosz, lengyel szerb stb.: A másik két balti államban, ahol a lett és a litván a hivatalos nyelvek, nos, azok sem szláv nyelvek. Azok balti nyelvek, amik sokban hasonlítanak a szláv nyelvekre, és indoeurópai nyelvek, szal hasonlóak a germán vagy újlatin nyelvekhez is. (most hallottam a viccet: X: Megyek Észtországba! y: igen? És Rigában ugye oroszul beszélnek?)

A finnugor nyelveknek teljesen más a logikája, mint az indoeurópaiaknak, viszont akik a magyar meg az észt meg egyéb nyelvtanokat megírták, csak a latin vagy egyéb indoeurópai nyelvek nyelvtanjaiból indultak ki, ami sokszor fából vaskarika. Kezdve a legalapabbaktól, a nyelvtani esetektől. A latinban, németben, oroszban vannak esetek. Pl. tárgyeset, birtokos eset stb. Csak szólok, hogy a magyar nyelvben is vannak esetek. http://hu.wikipedia.org/wiki/Esetek_a_magyar_nyelvben . Ránézésre látszik, hogy ez a tipikus esete annak, amikor rá kell húzni egy rendszert valami egészen másra. Ugyanez igaz az észt nyelvre. Abban 14 eset van, de ez nem olyan vészes, mint aminek elsőre hangzik. Az orosz nyelv 6 esetét a gimiben 2 év alatt vettük végig teljesen többes számostul, melléknevestül. Az eseteknél ugyanúgy mint a magyarban, a szó végére odatesszük a toldalékot, és akkor lesz esetben. De a lényeg a toldalékolás az észtben, nincsenek itt sem elöljárók.

Az alaplogika az, hogy a szónak 3 esetét kell csak megtanulni, és a többi már megy. (melléknevek is ragozódnak, sajnos..) Nyilván az alanyeset, a szótári alak, a birtokos eset (a szobának az ajtaja.) és a partitívusz. A partitívusz nem tudom, melyik nyelvben van normálisan, de vmi olyasmit tárgyesetszerű vmi, hogy a részét vminek. Szal ha nem az egész kenyeret kéred, csak egy részét, vagy ilyesmi. (a franciában meg oroszban is van néha ilyen, amikor teát öntesz, akkor du thé meg чаю.  vagy vmi ilyesmi, sajna nincs nálam francia nyelvtanos könyv, de emlékszem, hogy van ilyen :D, a helyes megoldást kérem kommentben, ha tévednék.) Az észtben így is használják, de leginkább akkor, amikor más nyelvekben tárgyeset lenne. pl. a szeretni vkit, az itt szeretni +paritivus. Ezért pl. a tanárunk az órán mindig azt mondja, hogy ez a love-case. Mert úgysem mond senkinek semmit a sok latin nyelvtani kifejezés, nem is használjuk. de pl. számnevek után is partitívusz áll, szal az 5 darab dívány (diivan) az nem 5 dívány, nem is 5 díványok, hanem 5 diivanit.

A többi eset pedig úgy alakul, hogy a birtokos eseti alakra rápakoljuk a többi ragot. de pl. a többes szám is a birtokos eset alakja+ d. És aki tanult már vmikor olyan nyelvet, amiben vannak esetek, már érti is, miért baromság ezeket esetnek hívni. Ja! És mivel nincsenek sem nemek sem semmi, ezért gyakorlatilag randomnak tűnik az elején, hogy minek mi a birtokos meg partitívusz formája. mindenhez 3 alakot kell beseggelni. (van ahol nem változik: anya: ema,ema,ema, de van, amikor tök kretén, férfi- mehe, mees, meest, plusz hangok váltakozhatnak is, minden mi szem-szájnak ingere)  De ha ezt tudja az ember, akkor már könnyű. Pl. külföldi szavaknál ált. –i képző a birtokos. Szóval Kohv az kávé, a birtokos az kohvi. A kohvid az kávék. A –ta az a nélkül esete, a –ga meg a –val/-vel, és akkor kohvita= kávé nélkül, kohviga= kávéval.  stb.

De a 14 nem olyan sok eset, mert ebből ugye alany, birtokos, partitívusz után már mindent könnyű képezni, és helyből 6 az az irányhármasság, hová-hol-honnan és itt is van külön –ba/-ra; –ban/-on; –ból/-ról. (viszont itt nincs magánhangzó-harmónia, nem kell külön –ba/-be, mindenből csak egy van.) És itt is a helyneveknél teljesen összevissza, hogy mi –on-en-ön és mi –ban-ben,  ahogy nálunk is Győrben, Pesten, Debrecenben; szegény külföldiek.

Ami magyarként nagyon könnyű, az a névutók rendszere. Főnév  birtokos esete mögé odadobod, h all, szóval kohvi all, az a kávé alatt. ees, az meg az előtt, a többi az nem olyan eredetű, mint a magyarban, de a logika nekem nagyon könnyű, az európaiak meg szenvednek vele többet.

A magyar nyelvvel sok a hasonlóság. Az alap ez, hogy ragokat tesznek a szavakra (agglutináló nyelv, ugye). Sok hasonló szó van, leginkább az alapszókincsben, de ezek szabályos megfelelése érdekes, és nem az alak. Tehát pl. a vesi-víz, mesi-méz, käsi-kéz, veri-vér stb. szavakon a szabály látszódik, de természetesen a kérdés, amit már 10000 ember megkérdezett tőlem itt, hogy értünk-e vmit a finnből vagy észtből, az hülyeség. A kedvenc szabályos megfelésű rokon szavam a puu, ami na, ki találja ki, hogy mi magyarul? hát ugye egyből mindenkinek a fa szavunk ugrott be, igaz?

 Itt sincsenek nyelvtani nemek, a jelző megelőzi a jelzett szót, stb. Amúgy a finnugor nyelvrokonság összetettebb, mert ezek az alapszabályok is változnak egy nyelv történetében, és van egy csomó másik finnugor nyelv, ahol van magánhangzó-harmónia, meg sokban ugyanúgy van névszói állítmány. Szintén hasonló az, hogy minden magánhangzóban van rövid-hosszú alak. Viszont az észtek és a finnek nem mellékjelekkel írják ezeket, hanem megduplázzák a magánhangzót. ezért az előbb említett puu ejtését magyar helyesírással pú-nak írnánk. Amúgy nagyon sok dupla mássalhangzó is van, ezért egyes észt szavak nagyon viccesen néznek ki a sok dupla betű miatt.  A kedvencem a jäääär, ami összetett szó, és jégkorszakot jelent (jää-jég szitnén rokony). Hangrendszerükben van ö, ü, ä meg minden egyéb nálunk is meglévő magánhangzó, és egy bónusz: õ. Ez hasonlít az ö-re, de nem egészen olyan, kicsit mintha nyögne az ember. Magyarként sosem  fogom tudni rendesen kiejteni. A tanárunk úgy magyarázta, hogy a sör észtül õlu, és ha fölemelünk egy láda sört, úgy próbáljuk mondani, h ölu, és akkor nagyot nyögünk, és akkor hasonló lesz az igazi észthez. Mássalhangzókból viszont az észtben alalpból nincs c, f, s, zs se x,y,w, bár ábécében van, és jövevényszavakban előfordul.

Amúgy az észt tele van német, orosz és ma nyilván angol jövevényszavakkal. Viszont ezek nagyon sokszor picit módosulva jönnek át. pl. az üveg klaas, és nem Glas, vagy a sink mint Schinken, sonka. Plusz ezek a szavak is ragozáskor változhatnak, így pl. ha azt írom, hogy pangad, semmi nemzetközi szót nem lehet fölfedezni, még akkor is, ha tudom, hogy a –d a végén az többesszám. (tehát a pang a birtokos esete ennek a vminek), viszont az alanyeset pank, ami már eléggé hasonlít a bank szóra J. Még van egy csomó ilyen vicces példa, de nem untatlak titeket ezekkel. Egy idő után ismétlődnek a dolok, és meg lehet érezni már.

Azt hiszem, kis bevezetőnek, mesélésnek ennyi pont elég az észt nyelvről. Sajnos rövidebben továbbra sem tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen az észt nyelv, hosszabban tudnék. De mivel többségetek nem hallott még nagyon észtet (vagy nem tudott róla) íme egy kis muzsika, egy észt együttestől, akiknek 7 napon belül kétszer is voltam a koncertjén. (a vidéki népzenei fesztiválon, plusz a nemzeti ünnepen) élvezzétek, és head ööd! (jó éjszakát!)

 

 

 

 

Szerző: rlnd  2011.08.24. 23:34 2 komment

Címkék: nyelv észt

A bejegyzés trackback címe:

https://osszunkeszt.blog.hu/api/trackback/id/tr153178498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

O&C Co. 2011.09.04. 00:53:58

Ez a partitivus bennem a latin dativust idézte fel, nézd meg majd esetleg az interneten, mert én már mindent elfelejtettem. A muzsika pedig nekem bejött, és a nyelv hangzása is szép. Úgyhogy továbbra is hasonló élvezeteket!

guacamole 2011.12.21. 10:33:26

Partitivus van a magyarban is, pl. megkülönböztetjük, hogy megiszom a teát (tárgyeset) vagy iszom a teából (partitivus). Legfeljebb az a furcsa nekünk magyaroknak, hogy észtül meg finnül nem szeretünk valakit, hanem szeretünk valakiből. (Amúgy szerintem az ige befejezettségéhez is van valami köze a dolognak...)
süti beállítások módosítása