Most kivételesen nem arról fogok írni, hogy hogyan telnek a napjaim Észtországban. Két mondatban annyit, hogy megvagyok, minden király, most éppen egy esszét kéne írnom, vasárnapig kell befejeznem, viszont pénteken-szombaton Helsinkibe megyünk, szóval jó lenne ha ma kb. befejezném, de mégis:

Úgy érzem, muszáj írnom egy másik, fontosabb témáról. Egy olyan tragédiáról, ami a hazánkat sújtja, és kötelességemnek érzem, hogy tegyek ellene. Ezt a tragédiát alkotói a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezik, holott itt minden van, csak  nemzet és együttműködés nincs.

Azt fogom a következőkben leírni, hogy miért kérlek titeket, hogy menjetek el  vasárnap, október 23-án egy tüntetésre, ha nektek sem tetszik a rendszer, amit a mi nevünkben de ellenünk építenek.

Én sajnos nem leszek Magyarországon most vasárnap, de biztosan elmennék tüntetni. Nem ábrándozom, a rendszer leváltásához politikusokra, pártokra és választásokra van szükség. (egyik rendszer sem volt még örök, a történelem pedig azt mutatja, hogy a makacs és arrogáns rendszerek hamar buknak; csak remélni tudom, hogy ez a rendszer békésen fog megbukni!) De meg kell mutatni, hogy sokan vagyunk, akik nem vagyunk elégedettek a helyzettel, ez a mi országunk, a politikának rólunk kell szólnia. Ez még messze van attól, hogy visszatérjünk egy normális rendbe, alkotmányos és törvényes, európai világba, de meg kell mutatnunk magunkat.

A föntebbi sorokban hatszor is leírtam a rendszer szót. Nem véletlenül. Milyen alapon gondolta ez a kormány, hogy rendszert kell váltaniuk? Az 52%-os fölhatalmazás tényleg óriási,  gratulálok hozzá, Gyurcsány, az SZDSZ és sokan sokat tettek ezért. Leváltottuk a kormányt, de kikérem magamnak, a rendszerhez ragaszkodjunk! 1989-ben megszületett a Harmadik Magyar Köztársaság, ez az a rendszer, amiben a győztes párt kormányt alakít, és meghagyja a lehetőséget arra, hogy a következő választásokon ugyanolyan ( vagy hasonló, nem szent tehén a választási rendszer sem) esélyekkel induljanak a pártok, mint amilyennel a korábbinál voltak. Ezt hívják demokráciának. Amire Orbán hivatkozni szokott, már az ókori görögök is ismerték, és a többség zsarnokságának hívták. (példa: A nemzeti konzultációt /…./  kiértékelve Viktor elmondta, hogy mivel az elsöprő többsége az embereknek ezt meg az gondolja, ezért pl. a tényleges életfogytiglant alkotmányba kell foglalni. hogyan? és ha az emberek többsége lelövetné a kékszeműeket??)

A kormányváltás helyett nyakunkba kaptunk egy rendszerváltást, ahol folyton háború van, hadban állunk mindennel és mindenkivel, ahol minden nemzeti; aki nem nemzeti, az nem is igazán része az államnak  (ld. Alaptörvény). Sőt új társadalmat is kell építeni. A nemzeti középosztállyal. Tudom mi az a középosztály, nem tudom milyen a nemzeti. Csak azt tudom róla, hogy tíz évesen két Igazságos Mátyás mese között meg kell tanulniuk, hogy buzinak lenni bűn, magyar ember még a háborúban is csak azért ölt, mert összeesküdtek ellenünk, de mi jók vagyunk stb. Tudták „eleink” mi az a köztársaság, az elején nem tudták mi az a Népköztársaság, aztán szépen lassan rájöttek. Így lesz ez valahogy a nemzeti középosztállyal is.

Az alkotmányról amúgy egyszer már leírtam a véleményem, nem ismételném magam: http://www.facebook.com/note.php?note_id=10150155206422842

Ez a rendszer kényszeresen keresi önmeghatározását. Holott egy normális demokráciában a kormánynak nem kell mindent a maga képére formálni, az ország folytonosan működik és él, előttük és utánuk is. Nem kell mindent újrarendezni, mindent lesöpörni, majd a semmiből újat varázsolni. Ez látjuk, hogy kapkodva, pánikolva nem megy a kormányunknak.

És mivel akarja meghatározni önmagát? Tragikus módon nem csak magát, de az országot is újra akarja definiálni. Bár a rendszer konzervatívnak hazudja magát,  az alapvető európai értékeket, a liberális demokrácia értékeit egész egyszerűen tagadja. Tagadja, hogy mindenkinek joga van tüntetni: ha a Kínai Népköztársaság képviselői itt vannak, akkor kuss a tüntetőknek; ha dolgozók kiállnak a jogaikért azok BOHÓCOK. A szerződéseket az állam saját érdeke mentén fölülírhatja, a kiemelt, háborús helyzetben; a kiemelt, azaz politikai ügyekben, a bíróság az ügyészség alárendeltje, de nem gond, mert van úgy, hogy a vádlott távolról láthatja az ügyvédjét.

A görcsös meghatározási kényszer nagyszerűen kidomborodik a szimbolikus ügyekben. Az terek átnevezése, az 1940-es (!) évek visszasírása. Legújabban Károlyi és József Attila került föl a feketelistára. Károlyi, az a gróf, aki véget akart vetni a világháborúnak, idealista volt, és tárgyalni akart a békéről, megadta az általános szavazati jogok, szociális hálót épített, saját birtokát fölosztotta…Pechje volt, mert idealizmusa a valóságba ütközött, és pechje volt, mert elárulta saját társadalmi osztályát, és elvei mentén kiállt a hazájáért.  József Attila zavaró jelenlétét meg nem is értem.  Erőltetik a rendszerüket, maguknak bizonygatják, hogy egy szép, új világ van itt kibontakozóban, erre kell az alkotmány asztala és minden egyéb hajcihő. Közben szépen csendben kilóra megveszik a szélsőjobbosokat, színházigazgatóvá lehet már előlépni, egy olyan háttérrel, és olyan pályázati anyaggal, ami hazugságokkal, blöfföléssel és undorító politikai fröcsögéssel van tele színházi program helyett. Mindezt közpénzen. Más rendezőket pedig bármilyen épkézláb érvek helyett alig bújtatott buzizás és zsidózás közepette akarnak kicsinálni KDNP-s képviselők. Persze közben Gyurcsányt, a patás ördögöt, koncepciós perbe fogják, Kijevből nem csak a csirkemell receptet lehet átvenni, ugye. (Amúgy szerintem Gyurcsány lejárt, őszintén sajnálom, hogy nem tűnt el rég a süllyesztőben, igazán nagy gátja lehet minden összefogásnak…). És ezekről Bölcs Vezérünk nem beszél, ő ennél magasztosabb ügyekkel foglalatoskodik, fölöttünk lebeg és vigyáz reánk. A pincsikutyái meg megaszondják, hogy miért egy kulcsos az az adó, aminek két sávja van…

És ha már ez a nevetséges kommunikáció ilyen, mégis milyen a gyakorlati oldal? Nos kérem szépen nézzünk csak körül! Tragikus. A beharangozott föllendülés helyett semmi nincs, az államadóság elleni harcban a megtakarítások eltűntek, az államadósság nőtt.  A nagy pánikrohamaiban Matolcsyék naponta kitalálnak egy új adónemet, ami a legkiszámíthatatlanabb módon és formában jelentkezik, hihetetlen módon torzítva minden piaci folyamatot, és bizonytalanságban tartva a vállalkozókat, munkavállalókat, bankokat befektetőket stb. A frankhitelek miatt igen sokan nehéz helyzetbe kerültek, sokak tényleg képtelenek fizetni, és a szegénységbe sodródnak. Erre mi a mi népnemzeti kormányunk megoldása? Akinek van a zsebében pár milla, az ússza meg kevesebbel, mindezt azon az áron, hogy a bankok a következő pár évbe egy fillér hitelt se tudjanak adni, ami nélkül viszont gazdasági növekedés elképzelhetetlen.

Közben persze a közmunkaprogrammal bajlódnak, és ne lepődjünk meg, hogy ha véletlenül nemzeti vállalkozók nagy megrendeléseket kapnak időnként, akkor is, ha azokra semmi szükség nincs és pazarlás. Pazarló, mint az egész állam. Továbbra is. Évtizedes probléma ez, gyerünk, erre van a fölhatalmazás, nem másra! De semmit nem érnek el. Minden intézményt a politika alárendeltjévé tesznek, a közigazgatástól a hatósági állatorvosokon át a médiáig minden pozícióhoz a párttagság az egyedüli feltétel, a szakmaiság, tapasztalat, hozzáértés csak sokkal a lojalitás után következhet.

A nagy együttműködésben elfelejtenek egyeztetni. Tudjuk, hogy rossz a nyugdíjrendszer, a korkedvezmény nyilvánvalóan így fönntarthatatlan hosszabb távon, de ne legyünk nevetségesek, egy 5 éve nyugdíjba KÜLDÖTT határőr, aki végezte a dolgát X évig, pontosan tudjuk, hogy 0 eséllyel indul a munkaerőpiacon. Pláne olyan időben, ahol nem hogy akkora növekedés nincs, mint Kínában, minden államok legjobbikában, de nagy esély van újabb recessziós hullámra. Sajnos Matolcsyék még nem láttak Európa térképet, nem tudják, hogy van egy EU nevű dolog, amit meg is szavaztunk, a gazdaságunk kicsi és nyitott, exportálni lehet, importot fölpörgetni nem is érné meg, függünk Nyugat-Európától… Nem szeretném tovább ismételgetni a közgazdasági közhelyeket- vagy a közgazdasági iskola középszintű érettségi tételeit, ahogy tetszik- néha úgy tűnik nagyon el vannak tévedve.

A kormány nem az egyetlen szereplő a politikában, minden területhez más is tartozik. És igen, a demokrácia az egyeztetésről és kompromisszumokról kell hogy szóljon. A szakszervezetek azért vannak, hogy velük egyeztessen a kormány, ne röhögje ki őket, ne csináljon belőlük hülyét.  És amikor tüntetnek a kormány ellen hangos kurvaanyázások közepette, akkor ne próbálja Sz. Petike az 5. béből megmagyarázni, hogy mennyire egyetértenek mindenben.  A munka törvénykönyvének csúfolt szennyet pedig szokásos módon a realitások ellenében kell megírni, egy álmos estén elfogadni a Parlamentben, hogy másnap az ország gojóstola aláfirkanthassa, ha pedig minden épeszű jogállami normának ellentmond, sebaj; kétharmaddal az kerül az alkotmányba, amit csak akarunk!

És vannak ám még egyéb területek is. Az oktatásról nem szívesen beszélek, mert nagyon ideges leszek hamar. A közoktatás koncepciója kirekesztő, megbélyegző, sem a gyereket sem a tanárt semmi nem motiválja. Maximum bünteti bármi olyanért, ami nem a megszokott. (Pl. ha a gyerek nem iskolaérett X évesen, akkor mehet kisegítőbe örökre kb, ne szépítsünk, ez ezt jelenti.) Továbbá nyilvánvalóan nincsenek arányban Rózsi néni tervei és a hozzájuk rendelhető pénzek. A felsőoktatás mai állapotában szerintem is tarthatatlan, de az az ötletelgetés, ami körülötte folyik fölháborító, magam sem tudom, hogy milyen egyetemen fogok végezni. (Ma Corvinusnak hívják…) Tényleg túl sok felsőoktatási intézmény van, túl sok diákkal, de az, hogy bevezetünk tandíjat, amit másnak hívunk, nem a színvonalat erősíti, csak a társadalmi mobilitást korlátozza. Arról nem is beszélve, hogy az egyetem utáni röghöz kötés fölháborító az Európai Unióban, ahol igen is nem érhetne hátrány  azért, mert egy másik tagállamban támad kedvem dolgozni. (Mert ott még az éhenhaláshoz szükséges pénznél többet kapok, lehet, hogy ezért mennék?!)

És ott van még, zárásként, a szegényellenes politika. Mert ha elég ideig büntetjük a szegényeket, akkor biztosan megszűnnek létezni. A kiszolgáltatott, nehéz helyzetben lévő embereket segítsük azzal, hogy odarugdossuk őket, ahol nem akarnak lenni. Gratulálok, kedves Mátéka, az origós interjúban szépen kifejti, hogy elégedetlen a hajléktalanellátók működésével, ezért tuszkoljunk oda be mindenkit, mert az uraságnak nem tetszik a szaguk.( http://www.origo.hu/itthon/20111013-interju-kocsis-mate-jozsefvarosi-polgarmesterrel-a-keruleti-hajlektalanokkal-kapcsolatos-akciokrol.html). Ez beteges gondolatmenet. Én nem vagyok az a fajta, aki miközben e-bayen megrendelem a Che Guevarás pólómat, nagyban osztom az észt a kapitalizmus mocskáról; sőt, ki kell mondani, sok hajléktalan a maga hibájából került olyan helyzetben, ahol van, de ez nem jelenti azt, hogy akkor most örökre végük, meg hogy nem érdemelnek segítséget. És pláne nem bűnözők.

Összegezve tehát azt mondom én is, amit sokan. Nem, nem tetszik a rendszer! Nagyon nem akarok ilyen országban élni. De elmenni sem akarok! Magyarországon akarok élni, itt Európában! Ha egy kicsit is egyetértesz a gondolataimmal,vagy legalább valamiben meggyőztelek, kérlek: Menj el tüntetni vasárnap egy élhetőbb, normálisabb Magyarországért!