Most hirtelen nem is tudom, hogy ott kezdjem, ahol abbahagytam, vágjak a közepébe az aktuális problémáimnak, vagy ábrándozzak pár sort a jövőről. A jövő a legegyszerűbb és leggyorsabb: Holnap (csütörtökön) indulok Rigába, az AEGEE nevű diákszervezet programjára, nem tudom, hogy írtam-e már, az tuti, hogy sokaknak említettem. Ez ugyan az a szervezet, amelyikkel Voronyezsben voltam. A program vasárnapig tart, viszont mivel nekem nincs semmi órám hétfőn, úgy döntöttem, hogy önszorgalomból ráhúzok egy napot, és csak hétfőn este jövök haza (vissza Tartuba). És a java még csak most jön: Hétfőn este 11-kor visszaérek, kedd-szerda suli, prezentációt kell tartanom, biztos lesz ezer házi, ééés következő csütörtökön indulás Szentpétervár!!!!! Ami nekem (nyilván ismeritek oroszmániámat) nagy nagy álom már jó néhány éve. Konkrétan amikor a vizsgaidőszakban Polgár Lelkiismeret Péter rámszólt, hogy ne adjam föl a tanulást Jenőre, akkor azzal bíztatott, hogy ha tanulok, akkor kapok ösztöndíjat, és akkor azt elszórhatom Péterváron. Én meg utána Pétervárról nézegettem képeket, és azzal motiváltam magam, hogy oda muszáj mennem; és meg is lett mindkét jenős tárgyam :D. Arról nem is beszélve, hogy ismerősökkel is fogok találkozni, orosszal, magyarral szóval király lesz, bár az igazat megvallva, a szállással most úgy tűnik lesznek gondok.
A múlt hétvégénél hagytam abba. Szombaton szerveztek nekünk az ESN-esek (Exchange Student Network, azaz észtek) egy kirándulást Észtország déli részébe. Hát, hogy is mondjam…. A programok ellenére is jól éreztem magam, mert jó volt a társaság, megismertem pár új embert is, és a falamon Észtország térképén bejelölhettem pár újabb helyet, amit meglátogattam. A skanzen tud érdekes lenni, nem vagyok elvből ellene. De nekünk a programunkba sikerült egy egy napos kirándulásba kettőt is belesűríteni. De még milyet?! Az első konkrétan arról szólt, hogy vannak régi dolgok :D Mert teljesen random, egyik fészerben szövőszék meg nemtudommi az 1880-as évekből. Egy másikban autó és mezőgazdasági valami cséplőgép az 1940-es évekből…. wtf? Volt ott egy iskolai terem, ami tényleg azon a helyen volt, az 1900-as évek elejéről, ez sajnos föltépte bennem a sebeket, amelyeket általános másodikban a Kincskereső kisködmönnel okoztak nekem. És még olvasónaplót is kellett hozzá készíteni, emlékszem. (btw. azt az őrült pedagógust, aki ezer éve kitalálta, hogy egy könyv, ami gyerekekről szól, azt pici gyerekekkel kell olvastatni seggbe kellett volna rúgni, de azt tuti elérte, hogy életemben nem akarok már Mórától semmit sem olvasni). De az iskola terme mögött egy másik teremben random össze voltak dobálva iskolai fölszerelések, a 20-as, 40-es, 70-es évekből…. És az idegenvezető is szörnyű volt.
Ezután egyből egy másik skanzen, ahol egy észt népcsoport, a szetók világát mutatták be. Elég különböző a nyelvjárásuk, és ortodox vallásúak is, szóval akár külön népnek is lehet őket tekinteni, de ez ilyen elég meghatározhatatlan. Azokban az épületekben legalább tényleg minden az 1880-as évekből volt összeharácsolva. Viszont a vezetés olyan volt, hogy elmesélte a néni, hogy az ágy a sarokban, na azon aludtak. A szoba közepén az asztal, oda lehetett leülni. Amikor kajáltak, mert néha ettek ezek az emberek, akkor az asztalnál ültek. Egyébként az étel a konyhában készült. Edényekben…. Az egyedüli vicces rész itt az volt, hogy kaptunk ebédet, szetó specialitást. Ilyen valamilyen krumplipüré cucc, benne vmi hússal mixelve stb, és erre kellett ráönteni a hideg zöldséglevest. Ez amúgy érdekes is volt, meg finom is, meg jót lehetett kaja közben röhögni az emberekkel. Utána elmentünk Észtország, sőt az egész Baltikum legmagasabb hegyéhez. Ez a „hegy” 318 méter magas. ( A Gellért-hegynél magasabb, de a János-hegyet jócskán alulmúlja.) A neve Suur Munamägi, azaz Nagy Tojás-hegy (??), van ott egy magas kilátó, fölmentünk, nagyon szép a kilátás onnan, de ezzel vége is a történetnek.
Mivel szombat este buliztunk egy sort a frenetikus kirándulásunk után, a vasárnap egészen nyugis volt, a szobatársam és többi lakótársunk is csak este értek haza, már meg sem tudom mondani, hogy mivel töltöttem a napot. Főzőcskéztem, tanulgattam, ilyesmi. A hétfőm sem volt a legemlékezetesebb napom Észtországban, aznap nincs órám, olvastam rengeteget egy csütörtöki órára.
Kedden volt egy észt meg egy orosz órám (egy pedig elmaradt), az oroszon most voltam először, Oroszország ma a tárgy neve, és ilyen aktuális dolgokról fogunk beszélgetni meg előadásokat tartunk (jövő héten is már pl, 3 perces előadás kell szal nem gáz), tehát én bizakodom. A tanárnő cuki, bár gyanúsan direkt lelassítja a beszédtempóját meg minden, kedves akar lenni, de szerintem egyikünknek sem lenne gáz, ha úgy beszélne, mint más oroszokkal. A pozitív viszont, hogy a teremben vannak gépek, minden embernek saját gépe van, és izgi, amikor keresgélni kell vmit neten, meg netes szótárral+ wikipédiával azonnal nagyon sok pluszt meg tudtunk találni; arról nem is beszélve, hogy az üresjáratokat is kitöltöttük Mark Zuckenberg segítségével.
Ám de és azonban: az észt órám. A gyengébb szint, amin maradtam, és ez már végleges. Hát… Az egy dolog, hogy most kellett rájönnöm, hogy eleddig csak jó nyelvtanáraim voltak, de ez a nő annyira szörnyű, hogy nem csak az észt nyelvet, de az életemet is megutáltam a 90 perc alatt. Szerencsére egy magyar lány ült mellettem, akivel együtt szenvedhettünk. Hogy mi volt benne annyira szörnyű? Nos, hát a sebesség az oviban kb. tízszerese volt az itteninek. A szájbarágás netovábbja ment, de totál rosszul, mert valójában semmit nem magyarázott. Rengeteg üresjárattal, természetesen. A tanulnivaló meg iszonyatosan szánalmasan lassú volt. átnéztük a múlt időt, ami az észtben nem para, van pár kivétel, de most az alapot néztük. Az igék egyik tövéhez (sajna több van nekik, de ez itt pont nem zavaró) hozzárakunk egy s betűt, majd a személyben végződéshez azt a végződést leginkább, ami jelen időben is van. Úgyhogy elragoztunk 10 igét. Végig. Majd adott 5 percet, hogy találjon mindenki egy igét, ami szerinte nem rendhagyó (ha nem voltunk biztosak megkérdeztük..), és ragozzuk el sima múltban, írjuk le, ennyi. Aztán mindenki (vagy 20-an) fölolvastuk a saját igénket. (Konkrétan egy 6 éves is meg tudja csinálni, h ha megmondod, hogy vágd le az –ma betűket a végéről, majd írd hozzá hat alakban, hogy –sin, -sid,-s, -sime,-site, -sid….) És azt hallgattuk 10 percig, hogy Józsi mondja: Aludni. Aludtam, aludtál, aludt, aludtunk, aludtatok, aludtak. (Tanár: ügyes!) Béla: Énekelni. Énekeltem, énekletél, énekelt, énekeltünk, énekeltetek, énekeltek. (Tanár: jól van!) Pisti: Játszani. játszottam, játszottál, játszott……..ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. A másik része az órának is hasonló izgalmakkal járt, de akkor előbb kikérdeztél valakit, hogy hol lakik, mit tanul stb,. majd elmondtad egy harmadik embernek, hogy igen, Józsi olasz, Nápolyból jött, biológusnak tanul. Aztán egymásnak is sokat elmondtuk. Hogy én Bélától azt hallottam, hogy Józsi olasz, aki Nápolyból jött…..Tényleg az életet is megutáltam.
A mai napon jó órák voltak, de nem volt döbbenetes semmi. Azt leszámítva talán, hogy az orosz kultúra története előadáson életemben hatodszorra megtanulhattam a szlávok pogány isteneit, ami konkrétan a könyökömön jön ki. De tényleg. És rohadtul nem is érdekelt, sem elsőre, sem másodikra… Igaz, sosem tudtam eddig, hogy Dazsbog nevében a zs után van egy lágyság jel.
Most pedig a ma esti progi az olvasás és tanulás mellett (helyett…) Eurovíziós party. A már korábban említett ausztrál pajtásom szervezésében. Ugyanis beteges eurovízió-mániában szenved. És igen, ausztrál, a kengurus, nem a muflonos osztrákra gondolok. Miért? Nem tudom. Szerinte tök menő, meg egy ausztrál internetes újságnak is dolgozik, ami az eurovízióról szól.(???) Állítólag ott tök népszerű Ausztráliában, bár ő már tényleg durva. Amikor mondta, hogy Rúzsa Magdi volt szerinte eddig a legjobb magyar előadó, akkor mondtam, hogy haha, persze, hiszen szerbiai. Erre válasza: ó, akkor már értem, hogy miért kapott 12 pontot a szerbektől…. :D Szóval a mai progi a 2010-es eurovízió, vagy 30 emberrel. A társaság oké, maga a verseny annyira nem érdekel, pláne, hogy pontosan tudom, ki nyer. De lényeg a lényeg, hogy holnap irány Riga, és mára ennyi.
