Íme a folytatás: Stockholm, visszaút és további fergeteges dolgok.
A frenetikus városvezetés után szétszéledtünk, valami véletlen folytán sikerült leráznunk az irritáló srácot, és hárman maradtunk: Ruta, Kevin meg én. Nagyon jól elvoltunk, a város nagyon szép, teljesen beleszerettünk. Csomót sétáltunk, aztán mikor elfáradtunk és átfagytunk, akkor jött a shoppingolás. Azért mégis, a H&M országa, és minden sarkon van még valami más bolt is. Észtországban pedig a választék, hátöö, köhömmm. Nincs annyi világmárka, mondjuk így. Se Grúziában. Én egy sállal lettem gazdagabb, plusz egy új shoppingbudyval, Kevin személyében. Amúgy az árak a ruhaboltokban talán még olcsóbbak is kicsivel, mint otthon, viszont a svéd fizetésekről mindannyian sejtjük, hogy milyenek, szóval konkrétan mindenki tökéletesen van felöltözve. Svédország tényleg, ilyen zavaróan rendes, rendezett, tiszta. Egy dolgot láttam, ami deviáns volt az egész városban, amikor egy taxis fogta magát és megállt a zebrán, meg is örültem neki, aztán rájöttem, hogy ez is része a tökéletességnek, hiszen a taxisok mindenhol köcsögök, nem lehetnek nem köcsögök Svédországban ( a köcsög =fag szót az idevágó South Park epizód alapján kell értelmezni)
Még több séta, macdonalds, vissza metróhoz, ahol összekapartuk a 8 embert, akikkel együtt volt a jegyünk, és vissza a kikötőhöz. Mivel tudtuk, hogy aznapra nincs vacsi, gondoltuk, hogy a svéd boltból még mindig jobban járunk valami szendóval, úgyhogy ilyen kis pékség-kisbolt izében vettünk kajákat. Ellenben amikor a kikötőben már a check-in előtt álltunk, közölték, hogy minden kaját és piát ki kell dobni. Security check. Na akkor mindenki elkezdte magába tömni a vizet, kaját miegymást. Ugye ekkor csatlakozott hozzánk sok sok száz Svédországban, Norvégiában és Dániában tanuló cserediák is. Nyilván ők készültek valamennyi piával. Na azt is dobhatták. A mi kabintársunknak sikerült magával vinnie a városba egy energiaitalos üvegbe töltött viszkit, úgyhogy volt rá 10 kerek perce, hogy megigyon majd’ fél litert. . A műtét sikeres volt, a beteg meghalt. Vagy hogy szokták mondani, délután ötkor már nehezen találta az utat. Velem meg az volt, hogy egyik szendóm befért a kabátom zsebébe, de a másik sehogy sem akart, úgyhogy kénytelen voltam kidobni az egyiket. Erre átmegyek a kapun, ott áll 5 bisztiboj, és egyik sem néz rám, várok fél percet, jobbra fordulok, át megyek a két kutyás néni között, és ennyi. Meg se néztek. Legtöbb embernek a táskájában a bugyit is megtekintették. Kicsit anyáztam, hogy a táskámban így 6 kiló kaja is lehetett volna. És ami még viccesebb, Simone, az olasz srác is átment csekkolás nélkül. Öt perc múlva már dülöngélve kérdezte magától és a világtól, hogy perché. Meg azt is üzente a határőrségnek, hogy porco dio.
Aztán elindultunk, bevásároltunk 12 euróért 24 darab 3,3 decis Carlsberg sört, röhögtünk a markunkban, mert velük kidobatták az 5 eurós svéd söröket, még mi ezen túl is még mindig fél üveg vodkával és én pl. még két 1 eurós saku sörrel a kabinban vártuk az estét. Ez az este sokkal krézibb volt, mint az előző, lévén, hogy sokkal több ember volt. Persze először természetesen kabinokban partyztunk, megtanultam egy új ivós kártyajátékot, ahol mindig mondani kell valakinek a nevét, és azon túl, hogy nagyon vicces, nekem külön öröm volt hallgatni, akárhányszor kimondták Tomash, Támász, Támasz, Támás, Tamás nevét. Mikor beindult az este, akkor jó volt a buli, csak elég furi volt, hogy a fiú-lány arány nagyon fölborult, egy lányra átlag 6 fiú jutott. (A közízlés is jól mérhető volt, a csúnya lányok körül 3-4, a szép lányok körül 8-10 fiú táncolt.) És valljuk be, az ideáli buli nem így kezdődik. De mindent egybevetve nagyon krézi volt ez az este is, természetesen 95%-ban tartuiakkal voltam, és a többségük olyan, akikkel amúgy is szoktam lenni. Az indiai srác legalább egy fél órára elment aznap valahova a kabinból, de még így is kétlem, hogy megértette volna a Sea Battle lényegét. Aztán megérkeztünk reggel Tallinn, busz Tartuba, de még az is kevés volt, szóval az a szép szerda délután is az alvásé volt.
Azóta viszont eltelt egy egész hét. Tanultam sokat, végre nekiveselkedtem, és az eltés esszémhez is gyűjtöttem már anyagot a könyvtárban, plusz minden szabadidőmet a jövő kedden tartandó Aegee-s eseményre fordítom, rengeteg szervezés van vele, lényegében én lettem a főszervezője, akárhogy is nézzük. Közben volt még egy darab epic party, amit többek közt egy grúz srác szervezett, aki ilyen afrikai-latin zenéket kevert, meg volt egy eszméletlenül király reggae zenekar is élőben, meg egy ivós verseny is, amit úgy nyertünk meg csapatban, hogy a végén én még józan voltam. Most viszont idő van, csütörtök este, nem szokásom itthon ülni. Úgyhogy sziasztok!
Ps. Közben föltötötte Tamás a videóit, íme egy a fergeteges koncertről.
