Ugyan a blogom Észtországról fog szólni, de mivel pár napja jöttem haza Oroszországból, és azért végtére is rólam szól ez a blog, és mivel mindenki azt kérdi idehaza, hogy Na milyen volt Oroszorszááág??, ezért inkább leírok mindent.
Szóval, van egy bizonyos nemzetközi diákszervezet, AEGEE (e.: ézsé, bár mások ízsének, ájzsínek és minden egyébnek ejtik) rengeteg európai városban van ún. antennája ennek a szervezetnek, így Budapesten is, és ezek a városi antennák (amik nem országhoz, és nem egyetemhez, hanem kifejezetten városhoz kötődnek), szerveznek mindenféle programokat. Ezek közül a legnépszerűbbek a nyári egyetemek. Én is egy ilyenen voltam Voronyezsben, Oroszországban. Többféle nyári egyetem van, az enyém az nyelvtanulós volt, szóval voltak orosz óráink is (van, ami csak utazós, stb.), de az órákról majd később.
De ne szaladjunk előre! összesen 15 résztvevő volt Európa különböző részeiből, 8 országból. Hárman voltunk magyarok, rajtam kívül egy Corvinusos srác, meg egy debreceni csaj,először Ferihegyen találkoztunk, bár nyilván az internet korában már 6000 ímélt váltottunk velük is, meg természetesen az összes résztvevővel. Kb mindenki Moszkváig repült, és onnan együtt vonatoztunk át Voronyezsbe, Néhányan szerveztünk egy kis előtalit Moszkvában, sétáltunk egyett, és segítsgünkre sietett egy moszkvai aegee-s csaj is, aki nagyon jó arc volt. Én már voltam Moszkvában, szal nem lepődtem meg a vörös csillagon a Kreml tornyain, de azért jó volt, hogy sokan már ott megismerkedtünk. A vonatunk este 11-kor indult Moszkvából, és reggel 11-re ért Voronyezsbe. Harmadosztályon utaztunk, ahol nincsenek kupék, hanem egy vagonban 54 hely, emeltes ágyak. kicsik, kényelmetlenek, éjjel 50 fok van, de egy éjszakára kibírható, pláne a „navégrehogyelindultunk” és „dejóhogytalálkoztunk” sörikék (vódocskák, kinek mi, nekem sör volt) után. ( Itt jegyezném meg, hogy sajnos nem bírom a feleseket, sokszor szokott égni tőlük aznap, néha másnap a gyomrom, úgyhogy próbáltam kerülni a vodkát, de persze azért csak betörtek engem is, ráadásul a oroszok tudnak vmit az ivászat mikéntjéről, és a praktikáik uborkástól, halastul mindenestül nagyon jól jöttek, és a gyomrom egyszer sem fájt az egészségemre vonatkozó szigorú orvosi orosz utasítások követésének köszönhetően)
Tehát végül megérkeztünk, vagy 10-en egy vonaton utaztunk, jó’ büdösek voltunk, amikor is kiderült, hogy változik a program, ugyanis nem másnap, hanem egyből lemegyünk kempingezni vidékre, és nem a későbbi szállásunkon, hanem csak egy másik helyen dobjuk le a cuccainkat, vegyük magunkhoz azt, ami kell 4 nap kempingezéshez, és uzsgyi!
Amúgy az egyik szervező lakásában pakoltunk le, onnan el ebéd, majd vissza megint kicsit a lakás, mert várni kellett a buszra, meg pár partici (résztvevő) még nem érkezett meg, meg mindenki aki akar boltban venni vmit a hétvégére (am ez csütörtök volt, vasárnapig voltunk vidéken), az menjen boltba stb. Ez olyan pár óra iszonyatosan szétesett volt, kicsit aggódtam is, hogy ha végig ennyire rosszul, rugalmatlanul és hülyén oldják meg, akkor elég gáz lesz, de szerencsére csak ez volt ilyen szétcsúszós.
Aztán csak elindultunk, csak leértünk abba a kempingbe (amikor egy buszon az ember hallja a fogaskerekeket ha a sofőr egyesbe vált, kicsit kétséges, hogy eljutunk-e a célig…furi hangokat adott ki az a busz, az tuti). A hely amúgy a Voronyezsi Állami Egyetem – VGU kempingje. A kemping szó jelentése azért persze nem azonos azzal, amit mondjuk egy olasz tengerparton tapasztalhatunk. Voltak ilyen kis faház izék, de mi nem ott táboroztunk, hanem picit arrébb a „rendes kempingtől”, egy tiszta és szép folyó partján. A rendes kempingben a wc úgy nézett ki, hogy betonfal 4 oldalt, bent meg 3 lyuk a föld közepén… hmm… szóval szerencsére sok bokor meg fa meg dzsindzsás volt a környéken… Ami viszont mondjuk úgy a 3. nap végére egészen undi volt, mert ha az ember elment a sátraktól olyan 100-150 méterre egy ösvényen az erdőbe, akkor két oldalt az ösvény mentén végig wc papír darabkák kacsintottak vissza. De amúgy nagyon összekovácsolódtunk már az első napokon, lévén, h össze voltunk zárva. Voltak csapatépítő mókák, kis bemutatkozás stb, de nagyon sok szabadidő is, ami a 35 fokban egy folyó partján egész kellemesen elment. A 15 particin kívül ott volt olyan 7-8 szervező ezen a hétvégén + végtelen sok random orosz diák, amit amúgy nekem volt a legjobb, mert sajna az orosz diákok (nem csak a nénikék) angoltudása általában siralmas, és a legtöbb partici csak egy picit, vagy annyit sem tudott oroszul. Én viszont eszméletlenül sok eszméletlen jóarc emberrel haverkodtam ott. Persze esténként, amikor előkerült a pia, már nem voltak nyelvi akadályok, és mindenki mindenkivel jól elvolt (azért igen sokszor rántottak ki saját beszélgetésemből random emberek egy sürgős részeg orosz-részeg angol tolmácsolásra, jó esetben meghúzhattam a sörüket legalább jutalmul).
Tehát egy fantasztikus forró napsütéses, hűvös patakos, langyos sörös, hideg menzakajás (volt egy menza a kemping másik végén, ott kajáltunk, foscsi volt) hétvége után végre rendesen megismerhettük Voronyezst. A szállásunk volt egy necces pontja (talán az egyetlen) a su-nak (summer university). Mint kiderült, utolsó pillanatban mondta vissza az eredeti hely, és utolsó utáni pillanatban csak egy olyan lakást tudtak találni a szervezők, ahol végül mi laktunk. 3 szoba, 2 kicsi, egy nappali, egy inimini konyha, és egy db fürdő-wc. ami 15 emberre nagyon nagyon kevés. Szal nem is véletlen,h a reggeli készülődés minimum egy agyfaszt jelentett mindenkinek (az ordítással ébresztés kedves szokása nekem helyből 10 agyfaszt ér, kb minden másnap élvezhettem; és ez sokszor másnap volt). Az emberek kb fele földön aludt, de engem ez annyira nem zavart, oké, hogy kavarodtak a cuccaink, meg ha a lakásban voltunk, akkor egymás nyakán voltunk, de nem az volt a lényeg, oda csak aludni jártunk. (Az állapotok amúgy kb olyanon voltak, mint egy nomádos ifiházban, akinek ez mond vmit)
Amúgy maga a város, Voronyezs, elég szép. Mi eléggé a központban laktunk, a Lenin tér mögött. A város legforgalmasabb belvárosi útja a Proszpekt Revolucii- Forradalom sugárút- is alig pár száz méterre volt tőlünk. A város 96%-a elpusztult a 2. vh-ban, szal nagyon régi házak nincsenek, de a házak nagyobb része kinéz vhogy, nem a szocreál csodákat kell elképzelni. Ami viszont nagyon vicces volt, hogy most kb. a belváros minden utcája föl van túrva, a belvárosi házak harmadát fölújítják épp, stb. Ugyanis most van Voronyezs alapításának 425. évfordulója, ezért a kormányzó úgy döntött, hogy el kell költeni iszonyatosan sok pénzt, és helyre kell rakni az egész várost, és szeptemberben egy hatalmas ünnepségsorozattal megünnepelni a szülinapot. Aki volt 2010-ben Pécs belvárosában, amikor mindenhol építkeztek, nos, azt tízzel megszorozva el lehet képzelni, hogy hány helyen építkeztek. Sajnos a kész szép épületek és közterek helyett mi csak a dugót éreztük, de ennek is volt egy hangulata.
A hétköznapjainknak amúgy megvolt egy alap menetrendje. Reggel kelés, a már említett reggel egy apróbb trauma volt a készülődés egyebek miatt, aztán elbuszoztunk az egyetemig, ahol az óráink voltak. ( Amúgy a buszok vegyesen buszok és iránytaxik Voronyezsben, de pofátlanul olcsó, 60-70 forint egy utazás, igaz nincs bérlet.) Óra előtt még betértünk egy ilyen kis büfécskébe másodreggelizni (volt kenyér, vaj, sajt stb. a szállásunkon is), és toltunk vmi kaját. Nekem az alapmenüm egy tejeskávé+pirog volt 260 ft-ért. Az orosz órák ezután következtek, 11:00-12:20 és 12:40-14:00 között, a szünetben nyilván a büfében tízóraiztunk. Viszont akkor most kicsit írnék az órákról is.
Két csoportba voltunk osztva, a gyengébbek ilyen bemutatkozás, alapdolgok, szituációk, irányhármasságot ilyesmiket tanultak (hová-hol-honnan, am oroszban egyáltalán nem könnyű ez). Én a jobb csoportban voltam, az elején írtunk egy felmérőt, meg volt beszélgetés tanárokkal, h felmérjék ki mennyire tud, de többen átmentek idő közben a gyengébb csoportba. A tanárok voronyezsi tanárok voltak, akik az egyetemen oroszt tanítanak külföldieknek, vérprofik voltak. a Miénk olyan 60 körüli tündéri, vidám, pattogós nő, eszméletlen jóarc. Tanultunk ilyen meséket (pl. a classik orosz répás mesét), amiket elő is adtunk, ami nagyon mókás volt, amikor kiálltunk, és én voltam a nagypapa, a másik a nagymama és akkor ott poénkodtunk. Tanultunk csomó nyelvtörőt, ami szintén móka, meg beszélgettünk is városainkról, meg országunkról ilyesmik. hasznos volt. Volt majdnem mindig nyelvtanozás is, ez általában nagyon unalmas volt nekem, mert már tudtam. Egyedül egy dolog volt, amit nagyon máshogy magyaráztak, mint ahogy nekünk magyarázták anno. És eddig is világos volt, de így még kb jobb is és érthetőbb is.
(Most ezt leírom, aki nem tanult oroszul, az nem fogja érteni, skippelje nyugodtan, aki meg tud oroszul, annak meg érdekes lesz sztem! Szóval a mozgás jelentő igéket úgy magyarázta, hogy volt egy alap táblázat, h идти- ходить, ехать-ездить stb., viszont volt még 2 oszlop. A négy oszlop fölé pedig az volt írva, h сейчас, часто, завтра, вчера. És akkor идти- ходить- пойти- ходил. És csináltunk is gyakorlatokat, és akkor alap mondat, h я cейчас бегу с собокой, és akkor alakítsd át, h я часто бегаю….blabla, és ue. завтра meg вчера. Mi teljesen másként tanultunk - gimiben meg egyetemen, de ez a módszer nekem nagyon bejött, nyilván máshogy is néztük mi is, de akkor is, azért ez király.)
Azt viszont, hogy miket csináltunk az órák után egészen hajnalig, és milyen volt a második hétvégénk, azt ma nem fogjátok megtudni, mert én nagyon álmos vagyok, és úgy is nagyon hosszú lett ez is már.
csók
R
