Sziasztok!
Már eltelt néhány nap, szóval kicsit többet tudok írni, és most még van néhány óra szabadidőm, no persze nem szeretnék végig a szobában a gép előtt ülni.
Röviden és tömören: minden nagyon jó! 16 ember jár erre a nyelvi kurzusra, ami nagyon baráti. Általában 16-an 20 irányba megyünk, és még annyira nem szoktunk össze, de jól elvagyunk. Napjaink általában úgy telnek, hogy 10-től 2-ig észt óra van, közben egy nagyobb szünettel. A tanár egy idősebb nő, nagyon aranyos, használhatóan tud angolul, meg németül mégjobban. Nagyon sokat énekelünk. Van egy vagon ilyen bugyuta dal, egy csomó közülük punk zene, és akkor az ilyen három soros dalokat énekeljük. Amúgy nem rossz módszer, csak néha túl sok. Az ember tényleg megjegyzi a benne lévő szavakat. De a szövegek kb. olyan szintűek, hogy ez az utcám, ez a házam, itt élek, itt töltöm az időt. Ennyi. De ez mondjuk egy ilyen hard punk zene alatt.
Amúgy még alapja a tanár pedagógiájának, hogy ne írjunk, ha nem muszáj, meg ami nehéz, azt ne tanuljuk meg. Pl. észtül is a főnevek a számok után bizonyos estbe kerülnek, nem többes számba, hanem partitivusba, ami sokszor kitalálhatatlan. És mondta, hogy ha kérni akarunk 2 sört, akkor menjünk oda a pulthoz, kérjünk egyet, menjünk el, majd vissza, és kérjünk megint egyet. És akkor helyesen mondtuk, anélkül, hogy tudnánk a para nyelvtant. Ez am nekem alapból szimpi, csak néha túl sok a kis elénekelgetős, szarjuk le a nehéz dolgokat cucc. Bár azért van sok nyelvtan is. Amúgy meg angolul, mint közvetítőnyelven nyelvtanról beszélni iszonyat, mert az angolban semmi nyelvtan nincs.
Az észt nyelv finnugor nyelv. (Ezt meglepően sok ismerősöm nem tudta, szal ha most olvasod, és új neked, ne érezd szarul magad, mert nagyon sok nagyon intelligens felnőtt és majdnem felnőtt magyar nem tudta. ) Itt mindenki tudja, hogy mi rokonok vagyunk. Amúgy segít sokat a magyar az észtben, de azért inkább az segít nekem, hogy ez az 5. idegen nyelvem, amit tanulok. De sajnos a nyelvtannal a többiek nagyobb bajban vannak, mint én. (Pláne, hogy nekem voltak már otthon is észt óráim egy pár hónapig, bár nem jutottam túl magas szintre, de legalább egy profi tanár, aki magyar anyanyelvű magyarázta el a dolgokat.) Szóval sokan szenvednek a nyelvtannal, mert télleg para, és ha nem tudod, mi az hogy nyelvtani eset, meg genitív meg egyebek, akkor elég nehéz azért. Majd fogok hosszan írni az észt nyelvről, de az nem most lesz.
Szóval ugye kettőig óra, utána szabadok vagyunk, majd délután 4-5-6 körül találkozunk, és csinálunk vmit. Eddig volt basic-Tallinn városnézés, azaz óváros, turistahelyek stb, majd Tallinn 2.0 városnézés, pl. idén Tallinn Eruópa kulturális fővárosa, és megnéztük az ehhez kapcsolódó dolgokat. Háthát…. Az alapkoncepció az volt, hogy a kikötő és a belváros közötti lehasznált iparnegyedbe vigyenek életet. Itt módosítanám a korábbi állításom, azért sok rondaság van Tallinn külsőbb kerületeiben. ( A külső kerület pedig annyit jelent egy 400 000-es városnál, hogy mondjuk távolságban a Szt. István Bazilikától elsétálsz a Nyugatiig, az már ilyen hmm-hmm, de a Lehel tér magassága már tiszta kőbányai putri.) Tehát a régi gyárépületekbe költöztek (költöznek) mindenféle múzeumok, és van egy „kultúrkilóméter”, azaz egy út, amin sétálva elérheted ezeket az új épületeket. De sajna ez az út (ami tényleg csak egy gyalogos út) néhány helyen a semmi közepén megy, üres gyárépületek között. Az ötlet jó, de szerintem még nincs kész; bár őszintén nem szeretnék kételkedni a kortárs észt művészet erejében, de nem nagyon hiszem, hogy annyi múzeumot tudnának csinálni, hogy mondjuk egy kerületet megtöltsenek élettel. (Saccperkábé akkora terület lehet, mint mondjuk a Petőfi híd- Lágymányosi híd távolság, mondjuk Dunától a Mester utca vonaláig, nos, ennyit szeretnének Millenárissá átalakítani egy 1,3 milliós ország fővárosában, sok sikert!)
Tegnap meg ezen kívül elbicikliztünk, összesen vagy 20 km-t, megnéztünk csomó más helyet, elővárosokat, tengerpartot kint, stb. Nagyon féltem a biciklizéstől, mert még sosem voltam biciklivel városban. A biciklikölcsönző a belváros közepén volt, és onnan egy oylan 5-10 percet még a város belső részein tekertünk egy 17 fős csordában, azaz a járdán az autóktól fél méterre. Hát, az nekem olyan cirka egy évnek tűnt, míg kiértünk a rendes és szép bicikliútig, aztán az erdőben meg parkokban már jó volt, csak nem ülök annyira biztosa biciklin, de azért jó volt, meg szép helyekre mentünk el. Ma elvileg pikinik egy kintebbi parkban, bár most zuhog, szal nem tudom, mi lesz. (Ez az egy rossz dolog van, hogy minden nap esik…)
Esténként a progik után ált. beülünk valahova, és teljesen változó, hogy hányan, meddig maradnak. A szervező csaj, aki az Észt Művészeti Akadémia alkalmazottja a programok után vagy egy kicsit, vagy egyáltalán nem marad. Ami részben furi, hogy semmi szervező, másrészt a csaj mégiscsak munkában van. De amúgy mi is tök változó, hogy mennyire maradunk együtt, én egyik este nagyon fáztam, úgyhogy 8-kor már a koliban voltam, sorozatoztam meg olvastam inkább itthon, eddig egyszer votlunk tényleg sokáig, olyan kettőig kint, akkor egy kocsmában, aminek volt egy ilyen tánctere az én mobilomról ment zene, és arra roptuk olyan 10 számnyit. De berúgni eddig én egyszer sem rúgtam be. Pont mivel ilyen össze-visszák az estéink, még nem nagyon rázódtunk össze, de azért jól megvagyunk.
A 16 emberből 5 német anyanyelvű, 3 osztrák meg 2 német. Az egyik srác cottbusi, másik düsseldorfi. Bécsi srác is jóarc, de semmi különös. Van 2 osztrák csaj, akik linziek, és kurvára nem beszélnek, szal kb. ma tudtam őket megkülönböztetni először, mert semmi jellemző tulajdonságuk nem volt, mert mindkettőnek még a tipikus közép-európai feje mellé van 1-1 orrpiercingje. De biztos aranyosak J A szobatársam, aki angol, de párizsban él 7 éve, ő jófej, de eléggé visszahúzódó. Ilyen nemzetközi társaságban aki nem beszél, arról első körben azt gondolnám, hogy biztos nehezen megy az angol, v nem tud stb. Hát vszeg az osztrák lányokra sem igaz, de az angol srácnak meg tuti nem ez a baja J. Amúgy a srác grafikusnak tanul, és úgy néz ki, mint egy angol indie zenekar gitárosa.
Aki volt már nemzetközi közegben sokat, nem fog meglepődni, ha azt mondom, hogy vannak törökök, (egy srác, egy csaj) akik nagyon jó fejek, csak kurvára nem tudnak angolul, ezért nehéz velük kommunikálni. Ugyanez igaz a spanyol csajra is, és ez is beleillik a szokásos képbe. (Eddig egy üdítő kivétel volt, most Voronyezsben, egy török srác, aki nagyon jól tudott angolul, vele én nagyon jóban is voltam, no de ő meg angolul tanulta a tárgyait az egyetemén.)
Az sem lesz meglepő, ha azt mondom, hogy a svéd srác gyönyörűen beszél angolul, és iszonyatosan tájékozott a világ dolgaiban. A 2 holland (fiú+lány) szintén kedvesek, és ők is nagyon profi angolok. Igaz, a holland srác nagyon durván dadog, irtó kedves, meg jófej, de ha sok ember előtt kell beszélnie erőteljesen elkezd dadogni. Van még egy kedves finn lány, egy cseh srác, akivel eléggé egy húron pendülünk. (Egy dolog, hogy cseh, szóval értjük egymást fél szavakból is, de politológiát tanul. Az már csak hab volt a tortán, amikor kiderült, hogy én nagyon gondolkozom, hogy mesterre Prágába menjek, ő pedig a CEU-val kacérkodik..) Van még egy cuki és kedves francia lány meg ugye én. Szóval jó kis csapat, de azért nagyon várom a hétvégét, amikor elutazunk, és lesz alkalmunk összerázódni nagyon sok sör mellett. Arról is majd beszámolok föltétlenül!
