Jó régen nem írtam már, sajnálom, ha csalódást okoztam azzal, ha többször néztétek, és sosem volt semmi új bejegyzés itten. Természetesen itt azért zajlik az élet, alapjában minden rendben. Így is szeretnék mindenkit üdvözölni ’gusztushúsz alkalmából. Vicces, mert augusztus 20. itt is nemzeti ünnep. Nekik ez az újrafüggetlenedés napja. Nem hiszem, hogy túl sokat tudnátok az észt történelemről, szal itt az idő egy kis népművelésre, aminek a végén megtudhatjátok, hogy miért újrafüggetlenedés a függetlenség egyik napja itt. J

Ezen a területen 3-4000 ezer éve vszeg egy finnugor nyelvet beszélő népcsorot él folyamatosan, de ők kábé 2-300 évvel ezelőttig nem is tudták, hogy észtek lennének, olyan 150 évvel ezelőttig nem is volt szerepük az életük alaításában, és először olyan 90 éve dönthettek ők maguk a sorsukról. Ez elég drámain hangzik, de igaz. Nem ez az egyetlen ilyen hely Európában, de lényegében az egész Baltikum története is a németekkel kezdődik. A Szentföldről elűzött német lovagrend alapított itt államot, hamarosan megjelentek a városok is, köztük pl. Tallinn, akkori nevén Reval. Ezek hanza városok voltak, és ma is hasonlítanak mondjuk Lübeck vagy Hamburg belvárosára. A hanza városok szabadon éldegéletek, természetesen német nyelvűek voltak, és elég gazdagok. A lett fővárosnak, Rigának is ugyanez a története. Közben a belsőbb észt területek sokszor cseréltek gazdát, voltak itt dánok, keletebbre sokszor oroszok, lengyelek. (Pontosabban a lengyel király – erdélyi fejedelem Báthory István elfoglalta Tartut pl.) Aztán több évszázadnyi svéd uralom, ami nem volt rossz, és a helyi földbirtokos elit (részben pedig az értelmiség, bár az főleg azért német) később is svéd maradt, hasonlóan mondjuk Finnországhoz. A svédek alapították pl. a Tartui Egyetemet is, 1632-ben, amikor azért még nem volt minden sarkon egyetem.

Aztán jött Nagy Péter, kizavarta a 1700-as évek első évtizedében a svédeket, és 200 évig itt is maradtak az oroszok. Közben azért európaibb volt ez a rész mindig is, a nemzeti mozgalmak hasonlóan alakultak, mint mifelénk, csak itt az első körben németek találtak ki dolgokat. Ja, és amúgy Észtország alapvetően evangélikus ország volt. (Volt, mert ma az egyik legkevésbé vallásos ország a világon)

A függetlenség a balti országokban az első világháború után jött csak el, mert senkinek nem volt ereje megszerezni őket. Ruszkiknál polgárháború, németek csődben, stb. Volt egy apróbb függetlenségi háború 1918-1920 között, de nem is volt túl véres, meg nem is nagyon volt ki ellen harcolni.- Bár voltak balti németek, akik egy államot akartak Königsbergtől (ma Kalinyingrád) Tallinnig. - A két háború közti időszak megint nem lóg ki a szokásos kelet-európai hullámokból. Köztársaság, demokrácia, fejlődés, aztán a harmincas években nagyon erős jobbratolódás, és kb. 34-35-től már diktatúráról beszélünk. Az itteni elnök Päts volt, először demokrata, majd diktátor. Nem volt náci az állam, de persze nem tudjuk, hogy mi lett volna ha… Ugyanis aki nem nt-s, annak lehet, hogy már megkopott emlék, de a háború előtt a szovjetek és nácik nem csak Lengyelországot osztották föl titokban, de a balti államokat odadobta Hitler Sztálinnak, hogy kezdjen velük amit akar. Úgyhogy Sztálin gyorsan el is foglalta a balti államokat 1940-ben. Ez volt az első szovjet megszállás. Gyors volt és brutális.  Aztán háború változott, németek megtámadták szovjeteket, elfoglalták a balti államokat. Erről sem kell szerintem sokat mesélnem, bár Észtországban nem volt annyira durva, mint mondjuk Litvániában, ahol pl. Vilnius fele zsidó volt, és közülük szinte senki nem élte túl a háborút. A balti államok történetében elég cikis, hogy ezekben az években ki-ki ízlése szerint valamelyik megszállót jobban gyűlölte, és akkor a másikat támogatta, ezért elég sokan kompromitálták magukat ezekben az években az elitből.

A fordulat 1944-ben jött, amikor szovjetek visszafoglalták a Baltikumot, és természetesen nem volt kérdés, hogy kié marad. A nyugati államok ezt hivatalosan nem fogadták el, és végig volt némi kis emigráns kormány nyugaton, és jó jelszó volt ez a hidegháborúban, de valljuk be, lesz*arták nagy ívben. Hetek alatt megvolt a szovjetizálás, megalakultak a Baltikumban a szovjet tagköztársaságok. A sztálinizmus hihetetlenül tombolt, meg akarták nevelni ezeket a népeket, úgyhogy a teljes észt lakosság mintegy 20%-a volt perbefogva, ültették börtönbe, vagy küldték Szibériába. Ezt én nem is tudom fölfogni, hogy lehet, meg mi az, hogy minden ötödik embert bepereltek. És hát totalitárius rendszer, szóval senki nem tudta,kit miért csuknak le vagy visznek Szibériába. Csak mert miért ne.

Szóval a sztálinizmus nagyon nagyon kemény éveket jelentett az észteknek. A Baltikum végig gazdagabb maradt, mint a Szovjetunió többi része, és ők is tudták, hogy ez azért nem Oroszország. De azért százezreket telepítettek be, ezért ma is Tallinn és Riga lakosságának fele orosz nyelvű. (oroszok, de van sok ukrán, fehérorosz, tatár stb.) De pl. Észtországban van egy iparváros keleten, Narva, ami 98%-ban orosz nyelvű. Oda föltétlen el kell mennem, úgy érzem. Későbbi évtizedkről spéci infóim nincsenek még, de nyilván, ahogy egész Szovjetunióban, úgy itt is, Hruscsov enyhébb, Brezsnyev megint kicsit durvább, stb.

A Szovjetunió végén olvadás, peresztrojka, glasznoszty, stb. Szerintem a XX. század egyik legmeghatóbb eseménye itt történt a Baltikumban. 1989 augusztusában, a Molotov-Ribbentrop Paktum évfordulóján (amivel eldőlt, hogy a Baltikum a szovjetekhez kerül) Vilinustól Tallinnig élőláncba álltak az emberek, és 2 millió ember (!) több száz kilóméteren át együtt,  kezén fogva állt. (A 3 balti ország teljes lakossága kevesebb, mint 8 millió.). És eljött 1991, a második függetlenedés, és ez történt ezen a bizonyos augusztus 20-án. Éneklő forradalomnak nevezik, mert állítólag folyton énekeltek bizonyos dalokat, amiket előtte tilos volt, stb. A Szovjetunió fölbomlása errefele nyugodt volt, a Baltikumban összesen egy véres esemény volt, Vilniusban a fiatalok a tv-t akarták elfoglalni, és a helyi hadsereg vezetése hülye volt, és beküldte a tömegbe tankokat, amik agyonnyomtak 12 embert.  Azóta nincs peace-love-happiness, de 2004 óta EU van, 2011 óta euró, és a magyar belpolitikához, gazdasági helyzethet vagy bármihez viszonyítva nincs okuk panaszra J

Sok nehéz kérdés van itt is azért, nincs kolbászból a kerítés; pl. a helyi orosz kisebbség, akiket néhányan utálnak, ma is sokan vannak állampolgárság nélkül (nem lettek függetlenedéskor észt/lett állampolgárok, viszont Oroszország nem adott nekik állampolgárságot…), de ezekről az aktuális kérdésekről akkor szeretnék írni, ha már több helyi emberrel beszéltem ilyen kérdésekről.

Akartam arról is írni, hogy miket csinálunk meg ilyesmi, de szerintem elég lesz ennyi mára, hamarosan jelentkezem még. Vigyázzatok magatokra! 

Szerző: rlnd  2011.08.21. 10:11 1 komment

Címkék: történelem észtország baltikum

A bejegyzés trackback címe:

https://osszunkeszt.blog.hu/api/trackback/id/tr913168238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rlnd 2011.08.21. 19:07:17

ezt igazándiból tegnap írtam, csak lassú volt a net, és nem tudtam publikálni. szal kicsit csaltam
süti beállítások módosítása