Tegnap végre megérkeztem Észtországba! Tallinn egy nagyon szép, kellemes, modern, tiszta, élhető város. Most a régi koleszben lakunk, egy hétig, ugyanis az Estonian Academy of Arts (egyetlen művészeti felsőoktatási intézmény az országban), amelyik a nyelvi kurzusunkat szervezi most fogja megnyitni az új kollégiumát, viszont a „most” az sajnos augusztus 16-át jelenti. Mi viszont már most itt vagyunk.

Ez a régi kollégium tényleg régi. Tisztának tiszta, de egy olyan 20 éve nem volt sztem festve, a bútorok,- a padló pedig különösen-, Brezsnyev szellemét idézi meg nekem. Viszont 2 ágy van egy saccperkábé 15-16 nm-es szobában, ami nagyon jó. A negydeiken vagyunk, a fürdő (na az télleg a legrosszabb szocreál evör) a pincében van. A szobatársam, egy angol srác, aki Párizsban él sok éve, és ott is tanul grafikusnak, kicsit jobban meg volt döbbenve a körülményeken, de sztem egy rosszabb osztálykirándulás szálláshoz tudnám ezt hasonlítani. Tehát elviselhető

Amúgy akár hiszitek, akár nem, ezen a kolin (amit jövő héten be is zárnak) szinte semmi mást nem láttam, amiből azt tudnám mondani, hogy a volt Szovjetunió területén vagyok. A gyönyörű, teljesen fölújított régi óváros meseszép. (Tallinn hanza város volt, szal tudnék olyan fotókat csinálni, amiről nem lehetne eldönteni, hogy most egy észak-német városban van vagy Tallinnban.) A történelmi belvároson kívül pedig a régi, de szép házak mellett rengeteg modern épület van. Mi a történelmi belvárostól 4 sarokra vagyunk, szóval még mindig a város közepe ez. A nyelvi óráink pedig a fő térttől 20 méterre vannak, egy kis utcában egy házban.

Közben rájöttem, hogy nincs igazam, mert a repülőből láttam a tallinni Békásmegyert meg Kőbányát, de itt a központ tökre nem olyan. Az egy dolog, hogy euró van ( idén januártól), de fejlettségben vernek minket. Az autóparkjukról annyit, hogy nem csak zsiguli nincs, de sztem az 1,4 milliós országukban annyi audi meg merci van, mint mondjuk fél Magyarországon. Ikaruszoknak semmi nyoma. A koli szobánkban a hűtőn azért még gyönyörű cirill betűkkel virít a „Szaratov” márkanév, de hát az ő sorsa is meg van már pecsételve ebben az épületben.

Iszonyatosan sok benyomásom van már, de még nem akarok írni az érdekesebbnél érdekesebb témákról Észtországgal kapcsolatban, meg a nyelvi kurzus résztvevőiről is van már véleményem, de még nem akarom megítélni őket meg semmi, meg majd az órákról is majd akkor beszélek, ha már volt több. Ha percenként írnék vmit a blogba, akkor az már twitter lenne, de hát eszem ágában sincs elvenni Dajcstomi kenyerét….

 Tehát ott tartottam egy kis egyetemi és  TB-s bürokráciával ezelőtt, hogy órák után még együtt elmentünk ebédelni. Majdnem mindig más helyen kajáltunk, általában nagyon jó helyek voltak ezek, és az ebédért már nem kellett fizetnünk, az benne volt a teljes árban. A kaják amúgy jók voltak, ami egyedül kifogásolható dolog az a kapor. Én szeretem a kaprot meg minden, de konkrétan az oroszoknál szinte ez az egyetlen fűszer, és azért ha orrba-főbe nyomatják, akkor elég unalmas lesz. Amikor van egy előétel (saláta) kaporral, majd vmilyen leves, amiben az egyetlen fűszer a kapor, a főétel mondjuk krumpli, meg vmilyen hús; de a hús ritkán színhús, általában valamiféle fasírt, vagy töltött hús. Ezekben a töltelék persze nyilván mi más mint kapor. és ha van díszítés a főétel mellett, az nyilván kapor, néha még egy kis petrezselyem is befigyelhet azért.

Amúgy én egészen kibékültem az orosz konyhával mostanra; korábbi látogatásaim alkalmával ugyanis nem voltam tőle elragadtatva. (Először egy táborban voltam 3 éve Oroszországban, ahol a menza a nagyon rossz magyar menzakaja szinten volt, csak még sokszor halat is kellett enni, tavaly meg folyton úton voltam Oroszországban, szal elég esetleges volt, hogy mit és hol tudunk enni, bár azért ott már rájöttem, hogy van ám finom pilmenyi meg sajnos pirogfüggő lettem. ( a pilmenyi ilyen hússal töltött tészta, többféle módon lehet tölteni meg csinálni, szeretik tortellininek fordítani, ami persze iszonyatosan téves, de az olaszok nagyon élvezték az oroszországi olasz étterem pizza, tortellini és lasagne parafrázisait. A pirog meg ilyen kis vmivel töltött süti. Van húsos, gombás, krumplis, de túrós meg almás is, iszonyatosan finomak.)

Ha már kaja, muszáj megemlítenem a gyorskajákat. Van vagy 5-6 féle gyorskaja frenchise-lánc Voronyezsben, amik ilyen kioszkosokban vannak, nagyon jó kajákat, szendvicseket, hamburgereket adnak, és eszméletlenül olcsón. Szóval veszel egy csízburgert, ha nagyon éhes vagy kettőt, fizetsz olyan 230 ft-ot (najó, én sokat eszem, nekem kell 2, szal 500-at), és jóllaksz. Van benne hús, zöldség, fűszer (kapor is, natürtlcih), stb. stb, szal nem is zsírdonald’s szintű. Közben amikor kajálni mentünk este vmilyen leülősebb kajáldába, és kifizettünk 1500-2000 ft-ot, hasonló mennyiségű kajáért. Ami furi, mert egy sarki gyrosos és egy leülős Castro Bisztró között itthon nincs 4-5-szörös ár. Amúgy általában együtt elmentünk vmilyen kajálda-kocsma mixbe vacsizni, mindneki fizetett magának, és ott iszogattunk tovább, és hangulattól függően haza, vagy másik kocsma vagy partyhely, de megint előre szaladtam, vegyük csak szépen végig a napot!

Ebéd után ált. volt egy kis freetime. Ami nagyon sokszor csak arra volt elég, hogy visszamentünk a szállásra, sorbaálltunk a wc-re, leültünk 3 percre, majd várjunk a lassúakra, és uzsgyi vmi progira.  Ez nem volt annyira gördülékeny, persze amikor már rájöttünk, hogy hogy meg mint, volt, h mondtuk, h oké, én inkább sétálok a belvársoban, úgyis ide jövünk vissza egy óra múlva, minek buszozzak fölöslegesen, és akkor bent maradtunk, csak ez nekünk is idő volt, míg kitapasztaltuk, meg a szervezők is aggódtak értünk eleinte, és szerették tudni, hogy ki mit csinál. (Amivel nincs is semmi gond, bár volt 1-2 szervező, aki személyében rugalmatlan volt; meg utolsó nap én pl. 2 másik particivel sokat beszélgettem pár szervezővel erről, hogy az ilyen szinte holtidőkből mindössze egy térkép segítségével sokkal több plusz szabadidőnk lehetne, szal aki jövőre megy, annak ez a dolog már csiszoltabban fog menni.)

A szervezett délutáni progik közt volt filmnézés, (régi szovjet komédia, Surik, egész jó volt, de semmi extra), workshopok, amiből az orosz szleng nagyon jó volt, mondjuk egy nagyon kedves és jóarc szervező csinált kis ppt-t, mi meg csináltunk szituációkat, ahol használni kellett őket, stb. Egy másik workshopnál az orosz sztereotípiákról volt szó, az nagyon gáz volt, mert aki csinálta, nagyon nem tudott angolul (habár angol tanár lesz a csaj, és ez már sokat segít annak megértésében, hogy az átlag orosz miért nem tud angolul, nincs kitől tanulnia….), és tökre zavarba jött attól, hogy 20 ember előtt kéne beszélni, de egy másik tündéri szervező kisegítette, és aztán átalakult a workshop ilyen beszélgetéssé Oroszországról, a Szovjetunióról, Sztálinról, Gorbiról, Európa és Oroszország, Oroszország és a demokrácia viszonyáról, ami számomra eszméletlenül érdekes téma, és nagyon jó volt új véleményeket hallani (bár kb minden orosz ismerősömmel, akivel vagyok olyan viszonyban, megvitatom az ilyen témákat, de eddig mindenki teljesen mást mondott mindig). Volt még egyszer egy orosz néptánc óra délután is, meg egyszer elmentünk a voronyezsi sörgyárba, ahol a vezetés után egy sörkóstolást is csinálnak. Végig kellett kóstolnunk a gyárban készített összes sörfajtát, (Baltika sör sok fajtája, aki volt Oroszoknál tuti ismeri, de Tuborgot is gyártanak ott, meg egy cseh sörnek álcázott teljesen orosz sört, a Žatecky Gůs vagy mi), és kb mindenki megérezte a 8-9 különféle jéghideg sört a 35 fokos meleg után. Adtak még persze nasikat is (köztük kapros lay’s-t…) és meséltek a sörökről is, hogy melyik milyen, szóval elég király volt.

Aztán ahogy már említettem, együtt vacsiztunk legtöbbször, de mivel azért magunk fizettünk, ezért teljesen opcionális volt, az emberek kb fele evett ott ált. amit mutattak nekünk. jó kaják voltak, de tök változó volt. Az esti programokon már sosem voltunk mind együtt. Minden este volt vmi kocsmázás, az esték vmivel több mint a felén volt partyhely is, de oda általában jó ha 7-8 ember ment, volt, hogy csak kb. 2-3 ember. 2 hétig minden nap party természetesen bírhatatlan, még akkor is, ha ált. 9-f10-ig aludhattunk. Szóval mindenki beiktatta a maga kis pihenőnapjait. Persze volt azért közös este is, a híres neves European Night, meg a búcsú est is (bár addigra már vki lelépett). A european night azt jelenti, hogy minden nemzet hozza a maga piáját (mi pálesz, unikum, bor kombót választottunk), viszünk kaját is vmit, (nem is gondoltam volna, hogy milyen jól esik a vodkához a paprikás pick szalámi..) és akkor ott mindenki mindent megkóstol. Ugye alapszabálynak szokták mondani, hogy ne keverje az ember a piákat. Én alapszabálynak annyit mondanék, hogy kerüljétek a finn piákat, mert az undorító, a lengyel vodka meg olyan erős, hogy szétmarja az ember torkát. (bár a lengyel alkoholokról volt már fogalmam, ugye-ugye zselés láb..) De amúgy többségünk egészen vállalható maradt ott, ott azon a külön helyen is tánciztunk egy kicsit, és utána át egy discoba. Ugyanez volt utolsó este, bár ott csak sör meg vodka volt végtelen mennyiségben, és ott nem mondható, hogy vállalható állapotban voltunk, mire eljutottunk a klubba.

Amúgy a voronyezsi szóakozóhelyekről kevés jót tudnék mondani. Én azért jól éreztem magam szinte mindig,  de inkább a körülmények ellenére, nem pedig a hely segítségével. Először is minden iszonyatosan drága a szórakozóhelyeken. Értem én, hogy távol akarják tartani a klubboktól a prolikat (nem sikerült, én ott voltam, papPROLI…), de azért az durva, hogy egy sör a boltban mondjuk 250-300 ft, a kocsmában meg dizsiben pedig 800-nál kezdődik. Hiába, szélsőségek országa, hogy egy közhellyel éljek.  Egy diszkóba folyton visszatértünk, sztem bűnrossz volt, de sajnos szponzorálta a nyári egyetemünket, és amúgy is, a kanos olasz srác, aki teljesen krézi volt reggletől estig arról beszélt, h menjünk csajozni a proszpektre!!!! ( A proszpekt revolucii-n, a főutcán van a proszpekt nevű hely.) Borzasztó tüctüc zene, szarfej emberek, drága pia, ált. még ilyen maffia is volt ott. sörrel a kézben nem lehetett táncolni, de jobb is volt, hogy inkább denszeltem, mintha a pultot támasztva ittam volna sorba az 1000 ft-os vizezett söröket. Volt más szórakozóhely is, de nyáron sok zárva volt, mert Voronyezs egyetemi város, a diákok hazamennek, köztük a katonai akadémia fiai is, így nyáron a fiú-lány arány durván fölborul.

Nem is tudom, szánalmasnak, nevetségesnek vagy minek írjam le, amikor egy kisebb szórakozóhelyen belépünk, és a tánctéren 7-8 elszánt és kétségbeesett lyányka riszálja magát, közben a melleik és fenekük ellentétes, és meglepően nagy pályát jár be, és a lányok szinte visítanak, hogy vki pasi vegye már észre őket. Igen, ilyen van Pesten is, de olyat én még nem láttam, hogy csak ilyenek legyenek egy helyen, és senki de senki más. Persze amikor berobbant az aegee, megtöltöttük a táncteret, és rámenős fiaik lehalásztak néhányat minden este a könyörgő áldozatokból. Teljesen változó volt amúgy, hogy meddig volt buli, meddig élveztük, ált. sok turnusban mentünk vissza a szállásra, meg mindig voltak sokan, akik a partyhelyre el sem jöttek. Néha muszáj volt otthon pihizni, és az is jó volt azért, ott is lehetett jókat beszélgetni meg miegymás. Két héten át minden nap party elviselhetetlen, de azért szó sincs panaszkodásról most J.

Körülbelül így teltek a napjaink az első héten hétköznapokon, és a második hét első három napján is.  A második hétvégén is elmentünk vidékre, most még vadabb volt a kemping. A Don folyó partjához mentünk el, электричка-val utaztunk (elektrícska), amire nekem azt tanították, hogy hévet jelent. Hát én nem tudom, kinek mit jelent a pesti hév, de vornyezsből kb 2,5 órát zötykölődtünk, ebből olyan másfél óra a semmi közepén, ahol a megállók nevei olyanok voltak, hogy 605. km, meg 612. km.  Az ablakok olyan 3 cm szélesre voltak nyithatóak, és mivel kint 30 fok volt, ezért bent kellemes 35 fok volt, nos így utaztunk el a Don folyó partjáig. Ami amúgy olyan Tisza méretű folyó, szóval azért elég nagy, ahol mi voltunk, elég kanyargós is. Volt egy gyönyörű kolostor, amellett volt a vonatállomás, onnan kb 5-600 métert sétálva értünk el egy tök jó kis partszakazhoz, ahol sátraztunk. Pár szervező már reggel lement, szal sátrakkal és kajával vártak minket. Tök jót bevacsiztunk, iszogattunk, pancsiztunk stb.

Másnap viszont, hogy úgy mondjam megérintett a történelem. Elmentünk a kolostorhoz, ami amúgy nem volt túl rendezett, meg elég szegényes volt, de a nagy templom azért gyönyörű volt. Az egyik szerezetes pedig mesélt a templom történetéről. Kiderült, hogy a második vh. alatt az a templom egy magyar hadikórház volt, és a folyó azon szakasza ahol voltunk votl a frontvonal. Szóval a híres Don-kanyarban voltam. (Mondjuk tudtam előtte is, hogy oda megyünk kb, meg Voronyezs közel volt hozzá, de azért mégis…) Amúgy  ott kezdődik egy mészkőhegység a környéken, és a kolostor sok évszázadon át a sziklában volt benne. Be is mentünk oda is, a szerzetes bácsi körbevezetett minket a barlangtemplom rendszerében. (Elég labirintus-szerű, szal nem olyan, mint a budai Sziklatemplom) Iszonyatosan hideg volt ott, de azért nagyon tetszett. A templom mellett pedig ott volt egy magyar katonasír, eléggé elhanyagoltan persze, én azért tettem rá egy virágot. Amúgy nem volt jó érzés ott magyarnak lenni, ezt őszintén mondhatom. De nagyon sokat agyaltam utána a háborúról meg így a XX. században a történelem kényszerűségeiről és tragédiáiról.

 Délután még mászkáltunk a környéken, elmentünk egy másik sziklatemplomig, ami ugyanolyan volt mint az előzző, szal semmi izgi, aztán este megint folyópart, főztek nekünk kaját (ott a tűzön), aztán sokáig pia pia pia. Vicces volt, mert mindkét hétvégén minden nap megpróbáltunk gitározós-éneklős mókát csinálni, a szervezők csináltak is nekünk egy kis daloskönyvet a welcome csomagba, amit nyilván mindenki a városban felejtett a második hétvégén. Viszont magunktól nem tudtunk orosz dalokat, ha még ismertük is őket, az éneklés nem ment.  Az orosz srác, aki gitározott meg nem ismert túl sok nemzetközi dalt, szal az egyedüli dal, amit potenciálisan 5-nél többen énekeltem egyedül a Katyusa volt. (Ellopták az oroszok a tankot.., ha vkinek csak így ugrik be.)

Vasárnap azt vissza Voronyezsbe, igaz  az kicsit fölidegesített, amikor kiderült, hogy a buszsofőr (vissza már busszal mentünk), eltévedt, és mi mászkáltunk a cuccainkkal hegynek föl 2 km-t, majd kiderült, hogy óóó, nahááát, nagy nehezen megtalált minket a drága sofőr. Aznap este volt a hajózás a Voronyezs folyón, ami iszonyatosan jó buli volt, ott vacsiztunk meg partyztunk egy ideig. Amúgy a folyó föl van duzzasztva, egy iszonyatos víztározó, szal kb. 2-3-szor olyan széles, mint a Duna Pestnél.

A következő napok a szokott módon teltek, persze azért a búcúseste odatett nagyon. Kezdtünk a különteremben volt egy-két ilyen program. Minden nap amúgy csináltunk Gossip Boxot (pletykaláda), a névtelenül beleírhattunk kérdéseinket, poénjainkat, oltásainkat, pletykáinkat, és minden este fölolvastuk őket (ifiknek: szóval Nóri bugyija…), ez amúgy nagyon jó ilyen programok közti program, mert rengeteget röhögtünk mindig, nagyon sok szállóigénk és belső poénunk lett így. Utolsó este mindenki bedobta magát, és elég sok pletyka gyűlt össze.  A másik programközi program a titkos barát volt (ifik megint előnyben J), azaz kihúztunk a szervezők és résztvevők közül egy-egy nevet, és ő lett a titkos barátunk. Ez azt jelentette, hogy akit kihúztunk, ő lett a mi titkos barátunk, és neki kellett ajándékokat, meglepetéseket adni úgy, hogy ne tudja meg, hogy kitől kapta. Ez tartott olyan 10 napig minimum, és az utolsó este jöttek a meglepetések, hogy mégis ki mit adott a másiknak, és tippelni kellett, hogy vajon ki lehetett a te titkos barátod, ha nem tudtad, akkor bekötötték a szemed, és ki kellett tapogatni, hogy ki volt az. Amúgy nálunk szokás lett az, hogy a gossipboxon keresztül feladatokat adtunk a titkos barátunknak, szal pl. kapsz ajándékot, ha neki énekelsz szerenádot/szkanderben győzöl X-el szemben/ megcsapkodod a seggét 10-szer stb. Ezek iszonyatosan vicces jelenetek voltak persze. Sajnos nem mindenki érezte át a TB játék lényegét, de én próbáltam mindenkit buzdítani, elvégre 6 nomádban is végig játszottam, és most Voronyezsben kb. én voltam a legkreatívabb ajándékozó. Volt még a búcsúesten szavazás is (pontosabban a szavazás korábban volt, ekkor az eredményeket hirdették ki), mindenféle címeket lehetett nyerni, pl. a legintelligensebb, a legjobb seggű, a legcukibb stb. stb. és akkor szavaztunk a résztvevők meg szervezők közt. Ez is jól sikerült, és el tudom képzelni, hogy nem csaltak, és tényleg mindneki kapott vmi címet. (25 kategória volt, 15 résztvevő, és asszem 3 szervező nyert vmit, szal simán lehet, h tényleg nem csaltak) Én amúgy a legjobban oroszul beszélő résztvevő (ez tény…) és a legjobb táncos kategóriákat nyertem el.

Utolsó nap már nem volt semmi program, volt, aki hajnalban lépett le, meg votl, aki utolsó este már, stb. Sokáig aludtunk, aztán el-elvoltunk a városban. Én találkoztam egy sráccal, akivel még első hétvégén a kempingben haverkodtunk össsze, iszonyatosan jó arc volt, nagyon bírtam, és megbeszéltük, hogy még talizunk Voronyezsben, végül csak az utolsó napra jött ez össze. Hozta a haverjait, kavarogtunk erre-arra, aztán ők elugrottak az autóért, és délután elvittek egy autós túrára engem Voronyezs különböző pontjaira, volt 3 orosz, az olasz csaj partici, meg én, és rengeteg kis rejtett dolgot mutattak meg a városból, amit nagyon élveztünk. A srác megígérte, hogy februárban eljön Magyarországra, mondjuk ezt róla még el is hiszem, majd kiderülJ. 

Aztán este 8-kor elhagytuk a lakást, 9:50-kor indult a vonat, egész éjjel zötykölődtünk 50 fokban a vonaton, ráadásul most egy idióta nőt sikerült kifognom, de túlélhető volt. Moszkvában volt egy fél napunk, én taliztam egy régi ismerősömmel, elmentünk a Tretyakov Képtárba, ami nagyon nagyon tetszett, pláne, hogy alig volt kép, amit ismertem, az orosz festészetről nem volt sok fogalmam, de aztán kb. minden teremben újabb neveket írtam föl a mobilomba, hogy kiket kell itthon lecsekkolnom, mert zseniálisak voltak. Sajnos, mint minden nagy múzeum, ez is túl sok egy napra. Az 5.-6. terem környékén az ember már nem tudja befogadni a dolgokat. Én szeretem a festészetet, de nem értek hozzá, és nem túl nagy a műveltségem, szóval még hátrányban is voltam, de vszeg ez mindenkivel így van, hogy ha lát az ember mondjuk 10 fantasztikus portrét, akkor elámul, még 5-ben gyönyörködik, de aztán a 25. portrénál már egyszerűen megtelik az ember agya. De azért élveztem. Utána már csak egy kis sétára maradt idő, mert sajnos a repülőtérre kijutni, ott a 800 ellenőrzés, 3000 sorbanállás maga egy fél nap volt. (Amúgy elég para, mert 3 v. 4 alkalommal mentem át fémdetektoros kapun, aztán amikor már fönt a gépen vhol Fehéroroszország fölött egy tollat kerestem a táskámban, egyszer csak egy bicska akadt a kezembe, amitől kicsit sokkot kaptam. De hát ennyit a biztonsági ellenőrzésekről…).

Hát ennyit szerettem volna mesélni Voronyezsről meg a nyári egyetememről, tudom, kicsit hosszú lett, de köszönöm annak, aki elolvasta, és kérdésekért, megjegyzésekért mindneért írjatok bátran kommenteket! Direkt nem írtam le részletesen se a szervezőket se a résztvevőket, hogy ki milyen volt, még gondolkozom, hogy írjak-e róla egy külön bejegyzést, még meglátom, de szóban (már van skype-om is!!) bárkinek szívesen mesélek erről is.

üdv

R

 Ugyan a blogom Észtországról fog szólni, de mivel pár napja jöttem haza Oroszországból, és azért végtére is rólam szól ez a blog, és mivel mindenki azt kérdi idehaza, hogy Na milyen volt Oroszorszááág??, ezért inkább leírok mindent.

Szóval, van egy bizonyos nemzetközi diákszervezet, AEGEE (e.: ézsé, bár mások ízsének, ájzsínek és minden egyébnek ejtik) rengeteg európai városban van ún. antennája ennek a szervezetnek, így Budapesten is, és ezek a városi antennák (amik nem országhoz, és nem egyetemhez, hanem kifejezetten városhoz kötődnek), szerveznek mindenféle programokat. Ezek közül a legnépszerűbbek a nyári egyetemek. Én is egy ilyenen voltam Voronyezsben, Oroszországban. Többféle nyári egyetem van, az enyém az nyelvtanulós volt, szóval voltak orosz óráink is (van, ami csak utazós, stb.), de az órákról majd később.

De ne szaladjunk előre! összesen 15 résztvevő volt Európa különböző részeiből, 8 országból. Hárman voltunk magyarok, rajtam kívül egy Corvinusos srác, meg egy debreceni csaj,először Ferihegyen találkoztunk, bár nyilván az internet korában már 6000 ímélt váltottunk velük is, meg természetesen az összes résztvevővel. Kb mindenki Moszkváig repült, és onnan együtt vonatoztunk át Voronyezsbe, Néhányan szerveztünk egy kis előtalit Moszkvában, sétáltunk egyett, és segítsgünkre sietett egy moszkvai aegee-s csaj is, aki nagyon jó arc volt. Én már voltam Moszkvában, szal nem lepődtem meg a vörös csillagon a Kreml tornyain, de azért jó volt, hogy sokan már ott megismerkedtünk. A vonatunk este 11-kor indult Moszkvából, és reggel 11-re ért Voronyezsbe. Harmadosztályon utaztunk, ahol nincsenek kupék, hanem egy vagonban 54 hely, emeltes ágyak.  kicsik, kényelmetlenek, éjjel 50 fok van, de egy éjszakára kibírható, pláne a „navégrehogyelindultunk” és „dejóhogytalálkoztunk” sörikék (vódocskák, kinek mi, nekem sör volt) után. ( Itt jegyezném meg, hogy sajnos nem bírom a feleseket, sokszor szokott égni tőlük aznap, néha másnap a gyomrom, úgyhogy próbáltam kerülni a vodkát, de persze azért csak betörtek engem is, ráadásul a oroszok tudnak vmit az ivászat mikéntjéről, és a praktikáik uborkástól, halastul mindenestül nagyon jól jöttek, és a gyomrom egyszer sem fájt az egészségemre vonatkozó szigorú orvosi orosz utasítások követésének köszönhetően)

Tehát végül megérkeztünk, vagy 10-en egy vonaton utaztunk, jó’ büdösek voltunk, amikor is kiderült, hogy változik a program, ugyanis nem másnap, hanem egyből lemegyünk kempingezni vidékre, és nem a későbbi szállásunkon, hanem csak egy másik helyen dobjuk le a cuccainkat, vegyük magunkhoz azt, ami kell 4 nap kempingezéshez, és uzsgyi!

Amúgy az egyik szervező lakásában pakoltunk le, onnan el ebéd, majd vissza megint kicsit a lakás, mert várni kellett a buszra, meg pár partici (résztvevő) még nem érkezett meg,  meg mindenki aki akar boltban venni vmit a hétvégére (am ez csütörtök volt, vasárnapig voltunk vidéken), az menjen boltba stb. Ez olyan pár óra iszonyatosan szétesett volt, kicsit aggódtam is, hogy ha végig ennyire rosszul, rugalmatlanul és hülyén oldják meg, akkor elég gáz lesz, de szerencsére csak ez volt ilyen szétcsúszós.

Aztán csak elindultunk, csak leértünk abba a kempingbe (amikor egy buszon az ember hallja a fogaskerekeket ha a sofőr egyesbe vált, kicsit kétséges, hogy eljutunk-e a célig…furi hangokat adott ki az a busz, az tuti). A hely amúgy a Voronyezsi Állami Egyetem – VGU kempingje. A kemping szó jelentése azért persze nem azonos azzal, amit mondjuk egy olasz tengerparton tapasztalhatunk. Voltak ilyen kis faház izék, de mi nem ott táboroztunk, hanem picit arrébb a „rendes kempingtől”, egy tiszta és szép folyó partján. A rendes kempingben a wc úgy nézett ki, hogy betonfal 4 oldalt, bent meg 3 lyuk a föld közepén… hmm… szóval szerencsére sok bokor meg fa meg dzsindzsás volt a környéken… Ami viszont mondjuk úgy a 3. nap végére egészen undi volt, mert ha az ember elment a sátraktól olyan 100-150 méterre egy ösvényen az erdőbe, akkor két oldalt az ösvény mentén végig wc papír darabkák kacsintottak vissza. De amúgy nagyon összekovácsolódtunk már az első napokon, lévén, h össze voltunk zárva. Voltak csapatépítő mókák, kis bemutatkozás stb, de nagyon sok szabadidő is, ami a 35 fokban egy folyó partján egész kellemesen elment. A 15 particin kívül ott volt olyan 7-8 szervező ezen a hétvégén + végtelen sok random orosz diák, amit amúgy nekem volt a legjobb, mert sajna az orosz diákok (nem csak a nénikék) angoltudása általában siralmas, és a legtöbb partici csak egy picit, vagy annyit sem tudott oroszul. Én viszont eszméletlenül sok eszméletlen jóarc emberrel haverkodtam ott. Persze esténként, amikor előkerült a pia, már nem voltak nyelvi akadályok, és mindenki mindenkivel jól elvolt (azért igen sokszor rántottak ki saját beszélgetésemből random emberek egy sürgős részeg orosz-részeg angol tolmácsolásra, jó esetben meghúzhattam a sörüket legalább jutalmul).

Tehát egy fantasztikus forró napsütéses, hűvös patakos, langyos sörös, hideg menzakajás (volt egy menza a kemping másik végén, ott kajáltunk, foscsi volt) hétvége után végre rendesen megismerhettük Voronyezst. A szállásunk volt egy necces pontja (talán az egyetlen) a su-nak (summer university). Mint kiderült, utolsó pillanatban mondta vissza az eredeti hely, és utolsó utáni pillanatban csak egy olyan lakást tudtak találni a szervezők, ahol végül mi laktunk. 3 szoba, 2 kicsi, egy nappali, egy inimini konyha, és egy db fürdő-wc. ami 15 emberre nagyon nagyon kevés. Szal nem is véletlen,h  a reggeli készülődés minimum egy agyfaszt jelentett mindenkinek (az ordítással ébresztés kedves szokása nekem helyből 10 agyfaszt ér, kb minden másnap élvezhettem; és ez sokszor másnap volt). Az emberek kb fele földön aludt, de engem ez annyira nem zavart, oké, hogy kavarodtak a cuccaink, meg ha a lakásban voltunk, akkor egymás nyakán voltunk, de nem az volt a lényeg, oda csak aludni jártunk. (Az állapotok amúgy kb olyanon voltak, mint egy nomádos ifiházban, akinek ez mond vmit)

Amúgy maga a város, Voronyezs, elég szép. Mi eléggé a központban laktunk, a Lenin tér mögött. A város legforgalmasabb belvárosi útja a Proszpekt Revolucii- Forradalom sugárút- is alig pár száz méterre volt tőlünk. A város 96%-a elpusztult a 2. vh-ban, szal nagyon régi házak nincsenek, de a házak nagyobb része kinéz vhogy, nem a szocreál csodákat kell elképzelni. Ami viszont nagyon vicces volt, hogy most kb. a belváros minden utcája föl van túrva, a belvárosi házak harmadát fölújítják épp, stb. Ugyanis most van Voronyezs alapításának 425. évfordulója, ezért a kormányzó úgy döntött, hogy el kell költeni iszonyatosan sok pénzt, és helyre kell rakni az egész várost, és szeptemberben egy hatalmas ünnepségsorozattal megünnepelni a szülinapot. Aki volt 2010-ben Pécs belvárosában, amikor mindenhol építkeztek, nos, azt tízzel megszorozva el lehet képzelni, hogy hány helyen építkeztek. Sajnos a kész szép épületek és közterek helyett mi csak a dugót éreztük, de ennek is volt egy hangulata.

A hétköznapjainknak amúgy megvolt egy alap menetrendje. Reggel kelés, a már említett reggel egy apróbb trauma volt a készülődés egyebek miatt, aztán elbuszoztunk az egyetemig, ahol az óráink voltak. ( Amúgy a buszok vegyesen buszok és iránytaxik Voronyezsben, de pofátlanul olcsó, 60-70 forint egy utazás, igaz nincs bérlet.) Óra előtt még betértünk egy ilyen kis büfécskébe másodreggelizni (volt kenyér, vaj, sajt stb. a szállásunkon is), és toltunk vmi kaját. Nekem az alapmenüm egy tejeskávé+pirog volt 260 ft-ért. Az orosz órák ezután következtek, 11:00-12:20 és 12:40-14:00 között, a szünetben nyilván a büfében tízóraiztunk. Viszont akkor most kicsit írnék az órákról is.

Két csoportba voltunk osztva, a gyengébbek ilyen bemutatkozás, alapdolgok, szituációk, irányhármasságot ilyesmiket tanultak (hová-hol-honnan, am oroszban egyáltalán nem könnyű ez). Én a jobb csoportban voltam, az elején írtunk egy felmérőt, meg volt beszélgetés tanárokkal, h felmérjék ki mennyire tud, de többen átmentek idő közben a gyengébb csoportba. A tanárok voronyezsi tanárok voltak, akik az egyetemen oroszt tanítanak külföldieknek, vérprofik voltak. a Miénk olyan 60 körüli tündéri, vidám, pattogós nő, eszméletlen jóarc.  Tanultunk ilyen meséket (pl. a classik orosz répás mesét), amiket elő is adtunk, ami nagyon mókás volt, amikor kiálltunk, és én voltam a nagypapa, a másik a nagymama és akkor ott poénkodtunk. Tanultunk csomó nyelvtörőt, ami szintén móka, meg beszélgettünk is városainkról, meg országunkról ilyesmik. hasznos volt. Volt majdnem mindig nyelvtanozás is, ez általában nagyon unalmas volt nekem, mert már tudtam. Egyedül egy dolog volt, amit nagyon máshogy magyaráztak, mint ahogy nekünk magyarázták anno. És eddig is világos volt, de így még kb jobb is és érthetőbb is.

(Most ezt leírom, aki nem tanult oroszul, az nem fogja érteni, skippelje nyugodtan, aki meg tud oroszul, annak meg érdekes lesz sztem! Szóval a mozgás jelentő igéket úgy magyarázta, hogy volt egy alap táblázat, h идти- ходить, ехать-ездить stb., viszont volt még 2 oszlop. A négy oszlop fölé pedig az volt írva, h сейчас, часто, завтра, вчера. És akkor идти- ходить- пойти- ходил. És csináltunk is gyakorlatokat, és akkor alap mondat, h я cейчас бегу с собокой, és akkor alakítsd át, h я часто бегаю….blabla,  és ue. завтра meg вчера. Mi teljesen másként tanultunk - gimiben meg egyetemen, de ez a módszer nekem nagyon bejött, nyilván máshogy is néztük mi is, de akkor is, azért ez király.)

Azt viszont, hogy miket csináltunk az órák után egészen hajnalig, és milyen volt a második hétvégénk, azt ma nem fogjátok megtudni, mert én nagyon álmos vagyok, és úgy is nagyon hosszú lett ez is már.

csók

R

 Sziasztok!

Hamarosan elmegyek Észtországba, és egy szemesztert ott fogok tölteni. Ez a blog erről az 5 hónapról fog szólni. Az egyetem, ahol tanulni fogok, Tartuban van. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Tartu) Ez Észtország második legnagyobb városa, kb. 100 000 lakossal. Ettől kicsit tartok, mert én Budapesthez szoktam, de mivel kb 20 000 diák tanul itt, az ország legrégibb és legnagyobb egyetemén, annyira nem aggódom, valószínüleg nem fogok unatkozni. Pláne, hogy minden évben sok száz külföldi diák tanul itt.

Viszont ott csak szeptembertől decemberig leszek, előtte viszont három hetet Tallinnban. Erasmussal megyek Tartuba is, és az erasmus ösztöndjhoz kapcsolódik egy bizonyos Erasmus Intenzív Nyelvi Kurzus Program, ami az jelenti, hogy ha olyan országba megy a kis erasmusos diák, aminek nem beszéli a nyelvét, akkor lehet jelentkezni egy néhány hetes nyelvi kurzusra. Úgyhogy én augusztusban Tallinnban észtet fogok tanulni, és ezért még pénzt is kapok elvileg.

Amúgy direkt olyan országba jelentkeztem, aminek a nyelvét még nem beszélem, és célom, hogy fél év alatt lehetőleg minél jobban megtanuljak észtül. Tudom nehéz lesz, mert nagy lesz a csábítás, hogy angolul meg oroszul ellegyek, de erről még biztosan sokat fogok írni, ti meg remélem elolvassátok. Kezdetnek ennyi, ma szombat van, egy hét múlva vasárnap indulok, szóval most már próbálom végigondolni, hogy mit fogok itthon hagyni.

üdv

R